Megkezdődött az IFComp. Úgy döntöttem, idén megint beszállok az elbírálgatásába a játékoknak. Nyolcvan van. Kezdjük az elsővel. Az a címe, hogy 10pm, vagy 10.00. Egy kedves kis családnak nevezhető kis formáció esti készülődését mutatja be. A gyerek, Bird 12 éves, és nem beszél, hanem jelekkel kommunikál. A felnőtt, Ty, megpróbál törődni vele, neveletni, ha úgy tetszik. Van még a kutya, neki elfelejtettem a nevét, de nem sok vizet zavar, inkább hangulati elem. Birddel, a gyerekkel vagyunk, jelekkel kommunikálunk, a gyerek jeleit kis ikonok jelképezik, azokat kell a négyzetekbe beilleszteni. A legérdekesebb hozadéka a játéknak szerintem, hogy mivel csak a felnőtt, Ty beszél, a gyerek csak jelel, játék közben elkezdünk asszociálni az ikonokról, vagyis szabadabban kezeljük a képzettársításokat a gyerek mondanivalójával kapcsolatban. Ty, a felnőtt, világosan, közérthetően, de főleg tőmondatokban beszél, a jelbeszéddel való kommunikáció nagyon érdekes perspektívát ad a játéknak. A szókincs, vagyis jelkincse nem túl bőséges, ez adhat lehetőséget a játékban a szabad(abb) képzettársítások beindulására. Vagyis rám így hatott az egész, másra talán máshogy fog. Tartalmi figyelmeztetés: utalások erőszakos cselekményekre, és szexualitásra (mármint Ty, meg egy nő között), érdekes gyereknevelési szokások bemutatása. Egyébként nem kell semmi túl brutálisra gondolni, a témához képest nem is olyan nyomasztó az egész, inkább érdekesnek mondanám.
Értékelés: 10 jelbeszéd a 10-ből
https://ifcomp.org/1758/content/10pm.html
IFComp has started. I decided to get into judging the games again this year. It’s eighty. Let’s start with the first. The address is 10pm or 10.00. It shows the evening preparation of a small formation called a lovely little family. The child, Bird, is 12 years old and does not speak but communicates with signs. The adult, Ty, tries to take care of her, educate her if she likes. I still have the dog, I forgot his name, but it doesn’t bother me much, it’s more of an mood element. We are with Bird, the child, we are communicating with signs, the child’s signs are represented by small icons, they need to be inserted into the squares. The most interesting benefit of the game, I think, is that since only the adult, Ty, speaks, the child only signals, we start associating with the icons during the game, meaning we are more free to deal with image associations about what the child has to say. Ty, the adult, speaks clearly, intelligibly, but mostly in sentences, communicating with sign language gives the game a very interesting perspective. The vocabulary, ie the symbol treasure, is not very abundant, it can give the opportunity to start free (abb) image associations in the game. I mean, that’s how it all affected me, maybe it will be different. Content warning: references to acts of violence and sexuality (i.e. between Ty and a woman), presentation of interesting parenting habits. Anyway, you don’t have to think of anything too brutal, it’s not so depressing compared to the topic, I’d say it’s more interesting.
Rating: 10 sign language out of 10
