Az álomfogó tradicionális indián eszköz nemcsak a békés, nyugodalmas éjszakához, hanem a tudatos álmodáshoz is. Az indián hagyomány szerint „a jó álmok átjutnak a nyíláson, a rossz álmok viszont csapdába esnek a hálóban, s elvesznek a hajnal fényében.”
Az amerikai indiánok különösen sokat foglalkoztak az álmokkal. Az álomfogó, más néven: álomcsapda(ojibwe nyelven: asabikeshiinh vagy bawaajige nagwaagan) az észak-amerikai indián kultúrában kézzel készült tárgy, aminek alapját fűzfából készült karika adja, melyre laza hálót szőnek. Ezt díszítik személyes, illetve szentelt kiegészítőkkel, például madártollakkal vagy gyöngyökkel.
Az álomfogó hagyománya az ojibwa törzsből származik, később a cseroki és a kajova törzsre volt igen jellemző a készítése. Azonban az 1960-as 70-es évek pánindián mozgalma során az amerikai őslakosok többi népcsoportja is átvette ezt a szokást. Így lett ez a különböző indián törzsek egységének szimbóluma. A hagyomány szerint egy kisebb kör vagy könnycsepp alakú keret körül állati ínból vagy vékony fonalból hálót készítenek. Az álomfogót az ágy fölé akasztják, mintegy bűbájként használva, hogy megvédjék gyermekeiket a rémálmoktól.
A Legenda
Az álomfogó egy titokzatos, félig pókra, félig idős nőre hasonlító lény, a Pókasszony, avagy „Pók-Nagyanyó” találmánya. A legenda szerint sokmillió évvel ezelőtt ő készítette az első példányt, az idők hajnalán – miként az indiánok mondják – a világ még fiatal volt. Ezt adta át egy ojibwe törzsbeli házaspárnak, akiknek a csescsemője rémálmoktól szenvedett. Miután pedig más családok látták, hogy mennyire hatékony az eszköz, megkérték a Pókasszonyt, készítsen ilyet nekik is. A nyolclábú, nyolcszemű öreganyó elkezdte az álomfogók „sorozatgyártását”. Ettől kezdve mindenki úgy ismerte, mint a gonosz erők elleni legerősebb, leghatásosabb mágikus tárgyat. A Pókasszony otthona viszont a felsőbb világban volt, így nem maradhatott örökké a Földön. Mielőtt hazatért, megtanította a különféle törzseket az álomfogó használatára.
Az álomfogó használata
Egyes indián varázslók a „jósálmok” kiszűrésére is használták (használják). Olyankor az álomcsapdát a megfelelő anyagba kell mártani, mint például föld, só, homok, vér, víz, stb… A pókhálót imitáló szerkezetben fennakadnak a rémálmok, a jók pedig a középső lyukon át szabadon közlekedhetnek, a lelógó tollakon egyenesen az álmodó fejébe áramolva. A hagyomány szerint az álomfogó készítéshez a gondolatok terén tisztaságra, a lélekben pedig békességre van szükség. Mert amilyen energiákkal készül az álomfogó, olyanok uralkodnak majd benne elkészülte után.
Álomfogót lehet készíteni, vagy venni, és az alábbi ősi indián hagyomány szerinti módon érdemes beavatni:
– Keressünk a természetben egy csigaházat, madártollat, vagy termést, ami megfog, megszólít.
– Teliholdkor vagy fogyó holdkor egy cérnaszál segítségével függeszd az álomfogó legalsó eleméhez, hogy mint személyes tárgyat, hozzánk vezesse a szükséges álmokat, melyek akár jósálmok is lehetnek.
– Akasszuk az ágyunk fölé, ám előtte hintsük meg sóval, fentről lefelé.