Bagdy Emőke: Boldogság hatvan fölött – Második félidő 2 című hangoskönyvével elérkeztünk utolsó természetes szövetségeseink történetéhez. A társadalom hasonló módon kivetett, és tétlenségre kárhoztatott csoportjához. Ez az ötlet egy pszichiátriai koncepció kapcsán fogalmazódott meg bennem: A hodászi skizofrén-demens elfekvő kapcsán. Ami között nyilvánvalóan semmiféle kapcsolat nincsen, csak a pszichiátriai perverz logika tartja a skizofréniát dementia praecox-nak, illetve a demenciát késői skizofréniának, aminek, ugye, már kísérletet sem tesznek a javítására, legalább.
Amúgy ez sok mindennel így van már. Dohányzol? Lemondanak rólad? Túlsúlyos vagy? Lemondanak rólad? Öreg vagy? Pláne. Rákod van? Szóba se kerül a kezelésed. Ha skizofrén vagy, abszolút hülyítenek, mert úgyis egy társadalmilag haszontalan „szimulálógép” vagy a szemükben, akárcsak az idősebb korosztály. A társadalom szélére sodródva tengetik tehát a mindennapjaikat ők is. A nyugdíjazással az eddigi tevékenységeik befejeződnek, marad a vegetálás, az „otthonmaradás”.
Az idősödés megközelítése „eufemizmusokkal”: „szépkorúak”, „szeretetotthon”
Persze, szoktunk poénkodni a rovásukra, hogy „Harcosok Klubja Idősek Otthona”, meg hasonlók, a valóság azonban ennél sokkal szomorúbb sorsokat, illetve tragédiákat takar. A „szépkorúak”, illetve „szeretetotthon” eufemizmusokkal is találkozik az ember. Bár, eufemizmusoknak ezek annyira erősek, hogy általában a „hazugság” kifejezés sokkal találóbb lenne. Nem meglepő az ilyen csúsztatás azokban a dolgokban, „bizniszekben”, amiben a pszichiátria keze is bennne van, és eléggé vastagon.
Nyilvánvalóan Bagdy Emőke nem ennyire radikálisan vezeti elő a témát, hiszen a pszichátria gyarmatosította pszichológián belül is az óvatos fogalmazás nem árt. A téma hangneme derűs, hol borúlátóbb, hol optimistább, vigasztalóbb a tónus, amit használ a szerző, miközben felolvassa a gondolatait. Mivel Bagdy Emőke önmaga nem szokott konfrontálódni a pszichiátriával, maximum 1-2 allúzió (pszichiáterek kedvéért: utalás) erejéig, azt azért megtette, hogy Feldmár Andrást meghívta a Debreceni Egyetemre antipszichiátriai témában előadás-sorozatot tartani. Ennek köszönhető a Tudatállapotok szivárványa, illetve később a Feldmár Intézet kialakítása Magyarországon.
Mindenesetre Bagdy Emőke pszichológus létére megtesz mindent, hogy lehetőségeket vázoljon fel a „senior” korosztály elé, aminek már maga is a tagja volt, amikor ezzel a művével elkészült. Szóval nem a levegőbe beszélt, gondolom. Amúgy ez a fajta lelki támogatás rá is fér az idősebb populációra, hiszen például a skizofrénekkel együtt „tajgetosz pozitív” kategóriának tekintendők manapság. Arról nem is beszélve, hogy csak tudnak valamit, ha már megérték ezt az idős kort. (Amit nekünk már nem annyira garantált, hogy meg fogunk… És egyre kevésbé…) Ezt hívták régebben „bölcsességnek”, akár bölcsészettudományi képzettség nélkül, élettapasztalatra és „józan paraszti észre” támaszkodva. Régebben több tisztelet övezte az időseket, most még nem mennék ebbe bele jobban…
Könyv: Bagdy Emőke: Boldogság hatvan fölött – Második félidő 2.