Becky, Lex és Mari (nem Mary) Új-Mexikó és Arizona között egy sivatagon hajtanak át, mígnem elérkeznek a Cactus Blue Motelbe, amit fura fazonok laknak. Mindenki átutazóba érkezett, de valahogy már év(tized)ek óta élnek a motelben. A játékban Mari szemszögéből látjuk a történéseket. A feladatunk valahogy tovább állni innen, de mintha minden és mindenki ez ellen dolgozna, még Becky és Lex is. Elvileg van a játéknak egy olyan szintje is, hogy őket is magunkkal kéne vinni innen, asszem, nekem csak Beckyt sikerült. Egyébként a kedvenc részem, amikor kiderül, hogy a motel micsoda is valójában, erre leállunk Beckyvel a szexuális orientációnkat megtárgyalni. Nem teljesen sikerül. Szerintem az egész játékot fel lehet fogni egy élethelyzet allegóriájának is, mégpedig a rostokolás, egy helyben topogás allegóriájának. Az is jelzés értékű lehet, hogy pont a legőrültebb szereplő van a legnagyobb segítségünkre, előfordul az életben is. A tavalyi IFComp verseny egyik legemlékezetesebb játéka, a közönség a harmadik helyig juttatta el, erre érkezett szerintem a legtöbb szavazat. Érdekes, az első két helyezettről azóta sem hallani. Vannak ilyen dolgok. Szerintem mindenképpen érdemes végigjátszani.
Értékelés: 5 átutazóba érkezett az 5-ből
http://astriddalmady.com/cactusblue.html
Becky, Lex, and Mari (not Mary) drive through a desert between New Mexico and Arizona until they arrive at the Cactus Blue Motel, inhabited by strange styles. Everyone has arrived in transit, but somehow they have been living in the motel for years (tenths). In the game, we see what happens from Mari’s point of view. It’s our job to somehow get on from here, but it’s like everyone and everyone is working against it, even Becky and Lex. In principle, there’s also a level of the game that you should take them with you from here, I guess, I just managed Becky. By the way, my favorite part, when it turns out what the motel really is, is what we stop with Becky to discuss our sexual orientation. It doesn’t quite work. I think the whole game can also be seen as an allegory of a life situation, namely the allegory of fiberizing, stumbling in one place. It may also be a sign that the craziest character is our biggest help, it happens in life as well. One of the most memorable games of last year’s IFComp competition, the audience took it to third place, which I think received the most votes. Interestingly, you haven’t heard from the top two since then. There are such things. I think it’s definitely worth playing through.
Rating: 5 arrived out of 5 passers-by
