Már olvastam ezelőtt is sétálómeditációról, de a témának egy egész könyvet szentelt Danielle North: Sétálómeditációk címmel. Az igazi a szerző szerint az lenne, ha a sétálómeditációkat mezítláb végeznénk. De mivel tudja, hogy a nyugati életstílus számos kompromisszummal jár, ettől itt (is) eltekinthetünk. A könyvben leírt meditációkat a zen sétálómeditáció, a kinhin inspirálta, összeköthető a japán sinrin joku, vagyis „erdőfürdőzés”, erdei séta gyakorlatával. Ez így elmondva elég idillinek hangzik, a gyakorlat viszont elég strapás. Bizonyos hagyományok ezt a csi (kínai), ki (japán), vagy prána (szanszkrit) áramoltatásával kötik össze.
Bár többen ajánlják a sétát a futás helyett, kinek a pap, kinek a papné, ugye, még a sétálást is feldobhatjuk meditációval. Ez az, amikor egyszerre összpontosítunk kifelé és befelé is. Talán akkor lehetnek hasznosak a gyakorlatok jobban, ha már unjuk egy kissé a megszokott sétaútvonalunkat, a sétálómeditációk alkalmazása mindezt változatosabbá, aktívabbá teheti. Akár magunkkal is vihetjük Danielle North: Sétálómeditációk könyvét, és sétánkban megpihenve, fel is csaphatjuk valahol, ha tanácstalanok lennénk.
Nyugalom meditáció
A könyvben leírt vezetett meditációk közül a Nyugalom címűt választottam, mert valamennyire érdekesnek találtam, elsőre, főleg. Új ingereket adott. Séta közben keressük a kapcsolatot a testünkkel, elképzeljük, hogy kis kék buborékokat fújunk ki. Majd szétnézve, a körülöttünk lévő embereket is elképzeljük, hogy ugyanezt teszik. A fákról elképzeljük, hogy zöld buborékokat lélegeznek, hogy ellássanak mindenkit megfelelő oxigénnel. Lényegében mindegy, hogy vidéken vagy városban alkalmazzuk ezt a fajta meditációt, ezért is az egyik kedvencem. (Általában vidékről indulok, és városba érkezem, néha erdőt is közbeiktatva és vica versa.)
Egyébként ez az egyszerű gyakorlat kezdő lépés lehet régen rozsdásodó fantáziánk beindításához is. Amihez egyre több szükségünk lesz a vezetett meditációk során. A könyv tartalmaz néhány „mélyebb meditációt” a sétálómeditációkon kívül, és itt is találkozhatunk az „évszakos meditációkkal”. A fantáziánk gyakorlásának főleg egy következő kötet, a Napzáró meditációk gyakorlása során látjuk majd több hasznát, amit majd holnap ismertetek, hogy meg ne szakadjak a sok munkától. Ez vicc volt persze, de mint minden vicc félig komoly. Úgyhogy viszlát holnap! Addig is jó sétálgatást mindenkinek – akár meditációkkal egybekötve!