Az idei Spring Thingen a The Ballroom mellett a másik, narratívát újszerűen kezelő játék a Darkness. Egy Elm Narrative Engine nevű programmal készült, amit eléggé érdekesnek találtam, abból a szempontból, hogy háromféle kalandjáték is létrehozható vele, az első a már jól ismert, egyszerű, szöveges, a máásodik a grafikus point’n’click, a harmadik pedig egy „8-bit retro mászkálós rpg”-szerű (most jobban nem tudtam körülhatárolni a műfajt, ha valakinek megvan, sikítson). Erről most ennyit, remélem még lesz alkalmam bővebben foglalkozni vele a jövőben.
Magáról a játékról annyit tartok érdemesnek megjegyezni újdonságként, hogy egy link többször is kattintható, és a játék során többször is vissza lehet (és kell is) térni ugyanarra a linkre a továbbhaladáshoz. Ezt nem tartom azért akkora nagy újításnak, de ebben a műfajban sokszor ilyen kis dolgokon múlik egy-egy hiperszöveges módszer elterjedése vagy széles körű alkalmazása, szóval inkább azt mondom, örüljünk neki, hogy így bekerült a köztudatba a többször kattintható linkek gyakorlati alkalmazásának egy mintája, és „Majd csak jó lesz valamire!” felkiáltással megjegyezhetjük magunknak. A játék története is érdekes, mivel egy parabola, vagyis példázat, ami annyit jelent, hogy a cselekményből szabadon asszociálhat mindenki arra, ami csak az eszébe jut, legalábbis maga a szöveg ezt segíti/készíti elő. A cselekmény szó szerint is értelmezhető, persze, de úgy nem túl mozgalmas. Engem néhány tartalmi megoldás benne a horrorra emlékeztett, de igazából nem kimondottan az. Sok benne a játék a fényviszonyokkal (kivilágosodó/elsötétülő háttér), ezzel is sikerül atmoszférát teremtenie. Őszintén szólva engem már elsőre nagyon megfogott, mert az egyszerűen szerkesztett mondatok úgy vannak megfogalmazva és elrendezve, hogy irodalmi hatást is keltsen, mondanivalója is legyen és a létezesre vonatkozó (ontológiai) elemek is jelen legyenek benne. Úgy gondolom, nagyon jól sikerült alkotás.
https://www.springthing.net/2019/play_online/Darkness/index.html
