Vannak ezek a könyvesboltokban általában kapható, pszichológiai antológiák, amik hangzatos hívószavak mentén íródnak, pl. az Életbátorság. Az Életbátorságról Almási Kitti Bátran élni című könyvére asszociálok rögtön. Almási Kittit ez idő szerint nem szeretem, de majd még olvasok tőle, mert az az alap hozzáállásom az ismert szerzőkhöz, hogy addig kell olvasni, ameddig nincs meg az a je ne sais quoi, ami alapján az adott szerző megkedvelhető. Tehát ne kedvetlenedjen el Almási Kitti, ne sírjon Almási Kitti, majd megszeretjük egymást, és akkor mindenki boldog lesz. Oké. Bunkóságból ismét jeles. Haladjunk tovább. (Nincs semmi látnivaló.)
Pszichológusok, pszichiáterek, covid-19
Szóval a kötet némiképpen átfedést mutat a már itt bemutatott Fejben dől el? című antológiában publikáló szerzőkkel, illetve mintha bővítené is azok sorát. Olyannyira, hogy ezúttal már 2 db pszichiáter szerepel a kötetben, a már ismert Buda László (írása a Kafka-i Add fel! címet kapta) mellett Piczkó Katalin is szerepel egy olyan érdekes témával, hogy milyenek pl. egy sérülten született gyerek szüleinek transzendens gondolatai. Ami érdekesen hangzik pont egy pszichiáter szájából. Persze, szerepel itt is Bagdy Emőke (ő nyitja a sort), értékes gondolatai mellett az orvostudományba vetett bizalma itt is megnyilvánul, ezúttal a covid-19 kapcsán.
Természetesen Almási Kitti sem maradhat ki (aki kapcsán előrebocsájtom, hogy a Kittike című versemet nem róla írtam, mert ellenkező esetben már sohasem békülnénk ki). Háhá, befejezve a róla való poénkodást el kell, hogy mondjam, hogy Bagdy Emőke után gyengébb írást villantott itt is. Főleg arról ír egy film kapcsán, hogy mi van, ha elhagyunk egy biztonságos szigetet. Akkor Lukács Liza írt a kötődési stílusokról. Pál Ferenc egy nagyon fontos fogalmat vezetett be, az önstabilizálást. És némi eredményekre ösztönző történetek mellett nagyon is praktikus, de mégis emelkedett szellemi jótanácsokkal szolgál. Kádár Annamária mesekutató írása most nem annyira tetszett, bár az előző kötetben pont ő volt a nagy felfedezett. Tartalmilag úgy lehetne összefoglalni: egyszerű történetek – hatalmas tanulságok.
Összegezve, azt gondoltam, könnyebb egy ilyen antológiát végigolvasni, mint egy, nevezzük így, monográfiát. Bár az irodalomban használatos könyvek fogalmi megnevezési nem tudom, mennyire érvényesek a másik kiemelt bölcsész tudomány, a pszichológia területén. Gondolom, azért talán valamennyire igen. Aztán rájöttem, hogy pont hogy nehezebb, mert egy-egy ilyen tanulmány mind egy-egy könyv csíra, mint pl. Csíkszentmihályi Mihály Flow-ja, vagy akár mint ahogy Almási Kitti Életbátorság-ba írt írása viszonyul a Bátran élnihez. Ennyi volt, vége.