Mivel ez egy filozofikus játék, én is a filozófiával kezdeném. Mostanában elgondolkodtam, mi is tesz egy játékot igazán játékká, és erre a válasz megoldandó feladatok/helyes választások megléte lenne. Ennek ellenére a Faerethia mégis meglehetősen lineáris játék, mégis úgy érzem, hogy itt a helye, mert az interaktivitás eszközeivel olyasmit ért el, hogy a játék egy pontján az emberben óhatatlanul meghűl a vér, amikor rájön, hogy alapvetően mi is a szituáció. Ez egy nagyon jól felépített, filozofikus akármi, a látszólagos interaktívság nagyon sokat dob az esszébe ágyazott történeteken, ami két, párhuzamos világban átélt kalandjainkról szólnak mint matematikusnak, ami végeredményben lehet ugyanaz a világ is, ezen lehet majd filozofálni játék közben, és még utána is egy darabig.
https://ifarchive.org/if-archive/games/competition2019/Faerethia/Faerethia.html
Since this is a philosophical game, I would start with philosophy too. I’ve been wondering lately what makes a game really a game, and the answer to that would be having tasks / correct choices to solve. Nevertheless, Faerethia is still a fairly linear game, yet I feel it is here because with the means of interactivity it has achieved something that at some point in the game the blood inevitably cools down when one realizes what the situation is basically. It’s a very well-structured, philosophical anything, the apparent interactivity throws a lot in the stories embedded in the essay about our adventures in two parallel worlds as a mathematician, which can ultimately be the same world, you can philosophize on this during and after for a while.
https://ifarchive.org/if-archive/games/competition2019/Faerethia/Faerethia.html
