Három előadásból álló könyv a Feldmár András: Szabadság, szerelem. A címe az ismert Petőfi-idézetből született. Sokáig vonakodtam elolvasni, a bevezető része eléggé elriasztó is nekem, mindeféle értelmezéseit adja a szerelemnek, nem teljesen köznapi értelemben. Aztán, ha tovább olvasunk, előkerülnek a hétköznapibb szituációk is. A bevezető fejezet szerintem azért van, hogy a könyv megszűrje az olvasóját: Engem elég sokáig megszűrt, mert ebben a témában egyre konzervatívabb állást foglalok el az életben, ellentétben minden más területével az életnek.
Az “én” és a “te” halála, a “mi” születése
Az előadásokat úgy kezdi, hogy előrebocsátja álláspontját, miszerint nőnek lenni jó, és ezt abból vezeti le, hogy a kisgyerek, miután eltávolítják az anyja mellétől, egész életében azt keresi, csakhogy a férfiaknak ez nehezebb, mert a nők egy idő után rendelkeznek saját mellel, a férfiaknak pedig ehhez csak küzdelmes keresgélés után juthatnak hozzá. Felelevenedik a mitikus történet is, amikor Zeusz és Héra felkeresik Teiresziászt, hogy mondja meg, hogy a férfiak vagy a nők élvezik jobban a szexet. amire a jós azt feleli, hogy a nők, mire Héra nyomban meg is vakíttatja.
Példákban és történetekben nincs hiány a könyvben, sokáig úgy tűnik belőle, hogy a párkapcsolat mindig valami hierarchikus dolog: alá-fölérendeltségi viszony. A házasság pedig újjászületés: az addig különálló „én” és „te” halála, megszületése a „mi”-nek. Ha például az asszony mosogat és a férj elkezdi fogdosni, mire a nő elhárítja a közeledést, ott valami baj van a „mi”-vel, mivelhogy mindkettejüknek érzékelnie kellett volna a szex igényét, vagy éppen alkalmatlanságát. A vége az, hogy nekiállnak kielemezni a helyzetet, hogy akkor mi nem működik jól a párkapcsolatukban.
Lacan, Laing, Derrida, Kafka, Teréz anya
Majd a könyv vége felé szóba kerül, hogy mindenkitől függetlenül élni, szingliként, egy jó választás lehet. Mert az ember megteremtheti az önállóságát, ami pozitívan hat az énképére. Erre terápiát is igénybe lehet venni, mert az ember ragaszkodik a rosszhoz is, és úgy érzi, beledöglik. Jacques Lacan boldogságfogalmát, a jouissance-t idézi meg, ami azt az örömöt jelenti, amit az ember a keserűsége fölött érez, amikor ilyen párkapcsolatokban benne ragad, és nem változtat.
Végül eljut oda a mű (és az előadássorozat), hogy kézzelfoghatóan összehozza a szabadság és szerelem fogalmakat. A megoldást Sartre életéből meríti, aki egész életében tagadta a szeretet fogalom értelmét. Élete végén viszont azt mondta, hogy a szeretet számára egy olyan társ jelenléte, akivel nagyobb szabadságot tud megélni, mint egyedül. A műben egyébként elég sok szakembert felvonultat a szerző, a már említett Sartre-on és Lacanon túl gyakran említi mesterét, R. D. Lainget, előttem ismeretlen filozófusokkal együtt. Derridát, Kafkát, vagy éppen Teréz anyát. Belevonja a mitológiai kitekintést, felvonultat szociológiai és antropológiai ismereteket is, távoli, egzotikus tájakról. Végülis eléggé sokrétűnek találtam Feldmár András: Szabadság, szerelem könyvét, felülmúlta az előzetes várakozásaimat.