Mivel könyvtár ez idő szerint még mindig nincs, kivonatolt művekből, szemelvényekből Kalevala olvasásokat tartok, több fordításban elérhető, utoljára Vikár Béla kissé régies szövegét olvastam. Bár, állítólag ez adja vissza a legjobban vissza a gondolatritmusra, párhuzamokra és alliterációkra épülő verselését. Volt olyan fordítás, ami ettől jobban megragadott, de ez legalább egyszerű, a helyenként régies nyelvezettől eltekintve. A Kalevalát lassabban szoktam meg, nincs benne annyi „eksön”, mint, mondjuk, a homéroszi eposzokban. Például az Odüsszeiában (vagy az Íliászban), de azért kezdem megkedvelni. A mondanivaló is lassabban bontakozik ki, viszont annál meglepőbb.
A Kalevala a finnek „népi eposza”, ha úgy tetszik, népköltészeti gyűjtés, Elias Lönnrot gyűjtötte össze az 1800-as évek derekán. Egy szerkesztett mű, félig-meddig egységes történetet alkot, bár úgy lettek megváltoztatva bennük a nevek és az események, hogy nagyjából egymás folytatásainak az illúzióját keltsék. A szövegből archaikus szövegek, varázsénekek kikövetkeztethetők, mégsem tekinthető „sámáneposznak”. Habár én lehet, hogy hajlamos lennék rá, ha tudnék finnül.
Generációs szakadékok, szampó, fantasy, szerepjáték
Mint mondtam, annak ellenére, hogy egy viszonylag modern eposz, témája nem teljesen kiforrott, és számomra meglepetést tartogatott. Két vénember, Vejnemöjnen, az énekmondó, és Ilmarinen, a kovács elindulnak fiatal nőket felhajtani, aminek részben tragikus következményei is lesznek. Ellenük áll ki Joukahaninen, a fiatalabb generáció képviseletében, nem sok sikerrel, hadd mondjam el. Tekinthető ez az egész egy generációs feszültség feldolgozásának is, akár, ha úgy vesszük.
A hősök általában ötletszerűen felkerekednek Pohjolába, ahol ellenlábasuk, a lapp Louhi nevű vénasszony lakik, és mindegyre egy szampó nevű szerkezetet hajkurásznak. Aminek a mibenlétére a történészek és az irodalmárok sem jöttek még rá mindeddig. A szampó valami olyasmi lehetett akkoriban, mint az Audi A8-as és a száz szál rózsa kombinációja, aminek a megléte után bomlottak a nők. Utolsó útjukon velük tart a léha Lemminkeinen is, ő valami tolvajféle lehet ebben a kalandban.
Tehát vannak egészen szerepjáték-szerű részek is benne, talán nem véletlen, hogy nagy hatással volt az egész sztori Tolkienre, ami alapján A Gyűrűk Ura született. Ami átvezet a fantasy és a szerepjátékok világába az ártatlan hőseposzból. Amit megfigyeltem még, hogy a 3-as szám mellett a 2-es szám is dominál a műben. Igaz, inkább virtuálisan, sok próba másodszorra sikerül. Talán nem véletlen a finnek digitális kötődése, hogy ne menjek messzebbre a Nokia sikerénél.
Ennyit lehet körülbelül első nekibuzdulásra leszűrni a Kalevalából. Nem elképzelhetetlen, hogy megszerzem valahonnan egyszer az egész művet, és egy jó fordításban végigolvasom az elejétől a végéig. Mert ezekből a szemelvénygyűjteményekből és kivonatokból kedvem lett hozzá. És habár a fő cselekményszálakat ismerem, szerintem megér az egész sztori egy alaposabb tanulmányozást, mert nagy hatása van a modern kori kalcsörre. Mondjuk, végül is, a Magyar Elektronikus Könyvtárban is fent van.