Először is, gratulálok a szerző, Kiss Balázs Kunó Köcsög és kacsa könyvcíméhez. A valóság illúziója vagy az illúzió valósága? is jól sikerült alcím. Egy jobb könyvcímet ismerek Freudtól a Rossz közérzet a kultúrában, amit igazából magam is osztok minden „kultúrpozitív” beállítódásom ellenére. A köcsöggel és a kacsával is úgy vagyok, hogy csípem mind a kettőt. Amúgy egy keleti tanmese címe (lehetne, elvileg), viszont inkább provokatív címnek is tekinthető. Akár például a Skizofrénia underground, mivel nem azonosulok vele, nem tekintem magam annak. Emlékszem, évekkel ezelőtt az egyik csoportvezető felháborodott, hogy hogyhogy nem tekintem magam betegnek, aztán, persze, ő volt az első az egész társaságból, aki Pesten levetette a diagnózisát. (Everybody’s changing, and I don’t feel the same)
Na, mindegy, ahogy a szerző egy másik könyvét a fény és fátyol címűt besuvasztottam a hirtelen kreált „antispiritualitás” kategóriába, ezt inkább spiritualitás-kritikának, illetve filozófiának tekintem (akkor). Érdekes, hogy viszonylag sok szerzővel foglalkozom, foglalkoztam, akik a reál tudományok felől jöttek. Egyrészt hitelesebbek (úgy gondolom, azért, mert lételemük a precizitás és az igazmondás), másrészt jobban érthetők (már amikor, ha ők odateszik magukat). Ennek ellenére olvastam egy hosszadalmasabb kritikát a könyvről a molyon, ami szerint a fele érthetetlen zagyvaság, érdekes, én pont minden szavát nagyon jól értettem. Talán az is lehet, hogy pont jókor talált meg. Mármint ahhoz, hogy megértsem, méghozzá egész jól. Bár, mivel nem igazán jegyzeteltem (mint ahogy általában nem is szoktam), kimaradhatnak fontos(abb) részek is az ismerttőben/recenzióban. De hát azért ismertető, hogy Te is olvasd el. Vagy ne. Mindegy. Vagyis annyira nem, de mindenképpen a Te döntésed.
Az önsegítő könyvek, a spiritualitás és a „légy jó mindhalálig” kritikája
A szerző mindenekelőtt azt kritizálja, hogy az önsegítő könyvek „legyél mindig jó”, meg „vigyázz a karmával” mentalitásával nem ment semmire. Annak ellenére sem, hogy rengeteg ilyen irányú tanfolyamon/képzésen is részt vett. Egy darabig működött, aztán pár hét/hónap alatt visszaállt minden az eredetibe. Hát, igen körülbelül ez a „meditációs-szindróma is”, tapasztalatom szerint. A szerző szerint nincs „jó” és „rossz” (például a tolvajnak is hiányzik az adrenalin-löket, a „kaland, stb.). És nem kell önmagunkat sem újrakeresni, visszaállítani sem a hajdanvolt, sem a kevéssel ezelőtti (sem a Trianoni) határainkat, hanem egyszerűen csak legyünk azok, akik vagyunk. (Ilyen erővel Friedrich Nietzsche Túl jón és rosszon című műve is tekinthető kezdeti önsegítő könyvnek.)
Ebből, mondjuk lefaragta azt, hogy „éljük meg a pillanatot”, legalábbis nem kezdte el sulykolni, ami máris jobb felütést adott az egésznek. Szintén sugallta, hogy ne elégedjünk meg azzal, hogy „vagyunk, akik vagyunk”, ugye, játsszunk inkább szerepeket, itt minduntalan Rudolf Péter Raszkolnyikov szerepét hozta fel. Hogy ne azonosuljunk egy szereppel. Legyünk minden körülmények között, akik vagyunk, de ha kell váltogassuk is a szerepeinket. Akár hazugságok árán is. Jó, lájtosabb formában, mondjuk én is alkalmaztam, pl. az egyetemen, vagy mire való akár a médiaperszóna, ugye? Hányszor gondoltak agresszívnek 1-2 megnyilvánulásom miatt, holott nekik már az is az agresszió egyik formája, ha nem csak bólogatunk nekik bőszen, és helyeselünk mindenben (a #tudjukkiknek).
Mi alkotjuk a saját környezetünket valóságunkat, egészen városi szintig, legalább
Vagy vehetnénk akár azt a megállapítását, hogy mi alkotjuk meg a saját valóságunkat, a környezetünkkel együtt, akár városi szintig (ezt egyébként Stephen Hawking nyomán mondta). Vagy még annál is tovább, gondolom. Erre én is tudnék példát felhozni, de feleslegesen nem akarok misztikus/gyanús hírbe keveredni, holott maga a történet egyáltalán nem lenne az. Mátrix rajongóbbak kedvéért hozott egy programozási példát is. Hogy egész más, amikor a programozó megalkotja a virtuális valóságát, majd átmegy a másik szobába a VR sisakhoz. És ki is próbálja azt. Ezt amúgy tesztelésnek hívjuk, de mindegy. Volt benne részem, bőven, csak azért tudom. Ha Mátrix, akkor ez leginkább a Mátrix 4-re példa. Ahol Neo játékfejlesztőt „alakít”, illetve az „avatarja”, gondolom.