Tudomásom szerint Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék önéletrajzi elemekben is bővelkedő regénye, ahol nyíltan kommunista eszméket valló hősöket szerepeltet, vagyis köréjük fonódik a történet. Természetesen az 1930-as évek Amerikájában teljesen mást jelentett kommunistának lenni, mint a Szovjetunióban. Ezért inkább kirekesztés, társadalmi mellőzöttség, börtön járt. A regény főhőse Walter F. Starbuck sem ússza ezt meg élete folyamán. A lengyel bevándorlócsaládból érkezett Starbuck a Harvardon diplomázott, majd a világháborúban megismerkedett egy zsidó nővel, Ruth-tal, aki a felesége lett. Korábbi két szerelme is felbukkan a regény során, mint akik a regény idejében is hatással vannak rá.
A regény idejében felesége már halott, nem sokkal azelőtt halt meg, hogy bebörtönözték a Nixon-botrányban játszott szerepe miatt, pontosabban amiatt a szerep miatt, amivel megvádolták. Felesége halála után nem védekezett a hamis vádak ellen, inkább a börtönt választotta. Egyetlen fiukkal nem igazán tartja a kapcsolatot, mindössze egyszer találkozik vele a regény vége felé. Mindössze annyit tudunk meg róla, hogy a New York Times könyvkritikusa, és nem igazán csípik egymást az apjával. Időközben a kommunista eszmék kikoptak a hősök gondolkodásából. Az egyetlen nyíltan kommunista eszméket végig valló szereplő az egyik volt szerelme, Kathleen, a milliárdos szatyros néni.
Kommunizmusért börtön, anarchizmusért kivégzés
A történetben jelentős szerepet játszik Sacco és Vanzetti pere, a két olasz anarchistáé, akiket koncepciós per során végeztek ki. Amiben rájuk kentek egy rablógyilkosságot, aminek az elkövetője később vallomást tett. Sacco és Vanzetti perének híre bejárta a világot, ma mégsem emlékszünk rájuk. Mint ahogy később egy bizonyos Leland Clewes és Walter F. Starbuck neve is Amerika-szerte híressé vált állítólag a regényben, kommunista múltjukkal kapcsolatos botrányuk miatt. Ám mire letöltötték a börtönbüntetéseiket (külön-külön, más-más ügyekért), az égvilágon senki nem emlékezett rájuk. Amikor évtizedek múltán találkoznak, folytatódik a barátságuk.
A regényt elbeszélő Starbucks még mindig szép gondolatnak tartja a nemzetekfelettiség és a vagyonelosztás, ésatöbbi eszméjét, bár azt vallja, hogy naiv, aki ezt hangoztatja, és egyszerre vívja ki rokonszenvét és szánalmát. Ő maga a nácik és a kommunisták kiegyezésének idején szakított a kommunista párttal a háború alatt. Egy időben kézről kézre adogatták jól fizető bürokrata állásokba, a legtovább Nixon ifjúságért felelős megbízottja volt, ahol 40 cigit szívott el naponta egy ablaktalan szobában, és az ifjúság nyelvhasználatáról készített beszámolókat, amiket senki sem olvasott. Innen került börtönbe, amikor egymillió dollárt rejtettek el nála egy hajókofferben. A pénz természetesen azt bizonyította, hogy korrupciós ügyekbe keveredett, és visszaélt hatalmával (ami nem volt).
A regény cselekménye mindössze 1-2 nap történetét írja le, kikkel találkozott Starbuck a szabadulása után, és hogyan kerültek ezek az emberek kulcspozícióba a PANAMORC társaságnál, ami Amerika gazdaságának 19%-át birtokolta. A történet többi része Starbuck életének előzményeit taglalja, a börtön életének a leírását, amiben bemutatásra kerül néhány Kilgore Trout sci-fi novella is, majd a történet lezárása következik, azzal a filmekből ismert technikával, amikor bemutatják, hogy kivel mi történt az az alatti 2 évben, hogy megkapta a PANAMORC alelnöki kinevezését. A regény, amellett, hogy egy manapság népszerűtlen eszme története körül bonyolódik, szerintem magával ragadó és olvasmányos, nem marad el Kurt Vonnegut többi regénye mögött. Kurt Vonnegut: Börtöntöltelék című regénye tudtommal az egyetlen, ahol a szerző hitet tesz politikai beállítódása, baloldalisága mellett.