A Mad in the UK Laura Moran pszichiátriai nővérrel beszélget a szerzett tapasztalatairól.
Milyen mentálhigiénés ápolói múlttal és tapasztalattal rendelkezik?
Közel 20 éve dolgozom mentálhigiénés ápolóként különböző helyszíneken, mint például fekvőbeteg, közösségi és kríziscsapat. Most egy közösségi alapú környezetben dolgozom, és támogatom az embereket a megfelelő elhelyezés megtalálásában, miután hazaengedték a kórházból. Különféle emberekkel dolgozom, a demenciában szenvedő idős felnőttektől a fiatalabbakig az akut és pszichiátriai intenzív ellátásban. Gyakran támogatom azokat az embereket, akik hónapok óta kórházban vannak.
Tudna többet mondani arról, hogy mit ért a pszichiátriai kórházba való felvétel kockázatai és előnyei között?
Egyértelműen megvan a helye és szerepe a pszichiátriai kórházi felvételeknek, de úgy gondolom, hogy ezeket végső megoldásként kell alkalmazni, ha minden más közösségi támogatás kudarcot vallott, és az önmaga vagy mások kockázata jelentős. Az előnyök közé tartozhat egy személy biztonságban tartása, amikor úgy érzi, hogy veszélyben van önmagának, vagy megvéd másokat a sérelemtől – például ha egy személy, aki paranoiás gondolatait hangoztatja, kifejezi szándékát, hogy ennek következtében cselekedjen.
Ugyanakkor azt is elismerem, hogy számos kockázat és negatív hatás is fennáll, különösen akkor, ha az embereket hosszú ideig fogadják be, ami intézményesüléshez vezethet. A felírt pszichiátriai gyógyszerek mindig ártalmasak, beleértve a több gyógyszert, a káros mellékhatásokat és az elvonási reakciókat. Szeretném felhívni a figyelmet a normális emberi érzelmek medikalizálása és az egyén szorongásának szükségtelen diagnózisként való címkézése által okozott negatív hatásokra is. Amelyek növelhetik a megbélyegzés lehetőségét és fokozhatják a szenvedést.
Hallottam, hogy a „sértett közösségről” beszélsz, mit értesz ezen?
Azokra az emberekre gondolok, akik káros mellékhatásokat vagy reakciókat szenvedtek el a pszichiátriai gyógyszerek hatására. Beleértve az antidepresszánsok megvonását, valamint azokra, akiket esetleg rosszul diagnosztizáltak „mentális betegséggel”.
Volt saját tapasztalatom az antidepresszáns megvonásáról, majd a Citalopram mellékhatásáról. Mindkettő rendkívül nagy kihívást jelentett, és bizonyos fokú traumát okozott nekem. De szenvedélyt hagyott bennem, hogy beszéljek a lehetséges kockázatokról és előnyökről.
Hogyan fogadják véleményét kollégái?
Nyitott vagyok a kollégáimmal megélt tapasztalataimmal kapcsolatban, amikor kérnek, és megragadom az alkalmat, hogy amikor csak tehetem, betekintést nyújtsak a munkámba. Természetesen kritikusabb megközelítést alkalmazok a pszichiátriához. A pszichiátriai kábítószer-megvonás elismertsége az orvostudomány területén növekszik, és ezt a frissített útmutató is elismeri.
Mi a véleménye a tájékozott beleegyezésről, amikor pszichiátriai gyógyszereket írnak fel?
A teljes körű tájékoztatáson alapuló beleegyezés megszerzéséhez fontos, hogy a gyógyszert felíró orvos minden szükséges információt megadjon a páciensnek, amikor első alkalommal ajánlanak fel egy pszichiátriai gyógyszert. És ne csak a gyógyszer csomagolásán található betegtájékoztatóra hagyatkozzon. Ennek magában kell foglalnia a lehetséges kockázatok szóbeli megbeszélését, mint például az öngyilkossági gondolatok és a megvonási kockázat, amely bizonyos esetekben súlyos lehet. A gyógyszert felíró orvosnak gondoskodnia kell arról, hogy a betegeket a kezelés alatt figyelemmel kísérjék. És világosan meg kell beszélni a kezelés javasolt időtartamát, valamint egy kilépési tervet, amely tanácsot ad arra vonatkozóan, hogyan csökkenthető biztonságosan a gyógyszeradagok fokozatos csökkentése. Úgy gondolom, hogy az emberek gyakran évekig szedhetik ezeket a gyógyszereket. Anélkül, hogy megvitatnák vagy átgondolnák, hogyan tudnák biztonságosan leszokni róluk, ha úgy kívánják.
Hogyan zajlott az átmenet a fekvőbeteg-osztályokon végzett munkából a közösségbe?
A közösségben végzett munka nagyobb autonómiát adott nekem, és sokkal jobban szeretem, ha megtervezhetem a terhelésemet és a napi tevékenységemet. Őszintén szólva, azt hiszem, kiégtem a pszichiátriai osztályokon való munkavégzéstől, ahol az emberek rendkívül szenvedtek, és a „kezelésük” a pszichiátriai gyógyszerek különféle koktéljainak felírása volt. Utólag azon tűnődöm, hogy a viselkedési nehézségek, köztük az önsértés és az öngyilkossági kísérletek némelyike a felírt gyógyszereknek köszönhető-e. Ezt persze nem tudom biztosan megmondani. De jó lenne, ha a fekvőbeteg-körzetben dolgozók nyitottak lennének erre és megkérdőjeleznék, mint lehetőséget.
Köszönjük a Laura Moran pszichiátriai nővérrel való beszélgetést.
Interview with registered mental health nurse Laura Moran – Mad in the UK