Hát, eljött ez a nap is. Május elseje. Mivel a jelenlegi kormány láthatólag nem nagyon tud mit kezdeni ezzel az ünneppel, ami érdekes, mert elvileg „munkaalapú társadalmat” építünk. A „munka ünnepére” pedig igyekszünk valami folklór-szerűségekből műsorokat csinálni, kevés sikerrel. Egyedül a májusfa-állítás hagyománya datálódik erre a napra. De nem állíthatunk minden sarokra májusfát. Mint ahogy nem állíthatunk minden pofon mellé közlekedési rendőrt. Mármint Rejtő Jenő szerint. Az ünnep eredete a modernségben gyökerezik.
Az ünnep eredete és története
Előzményei egészen a brit ipari forradalomig nyúlnak vissza, amikor is egy gyártulajdonos, Robert Owen 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését, a hangzatos „nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés” (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogennel. Ausztráliában a kőművesek és építőmunkások 1856-ban harcolták ki a nyolc órás munkaidőt, az 1866-os I. Internacionálé pedig így fogalmazott: a nyolcórás munkanap bevezetése az első lépés a munkásosztály felszabadulásának útján.
A 19. század második felében az Egyesült Államokban is erősödtek a munkásmozgalmak. 1886. május 1-jén Chicagóban sztrájk kezdődött a nyolcórás munkaidő bevezetése érdekében. A többnapos tüntetés-sorozaton és a sztrájkokban 350 ezer munkás vett részt. Két nappal később, május 3-án a munkások összecsaptak a rendőrökkel, négy halálos áldozatot követelő sortűz dördült. Másnap a tiltakozó nagygyűlés résztvevői közé vegyült anarchisták bombát hajítottak a rendőrökre. Ismét sortűz volt a válasz,
Emléktüntetések és a 8 órás munkaidő
Az óriási nemzetközi felháborodás nyomán a következő években május elsején emléktüntetéseket rendeztek, 1889-ben pedig a II. Internacionálé alakuló kongresszusa úgy határozott, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetése érdekében. Magyarországon is 1890-ben tartottak először május 1-jei tömegdemonstrációt, míg a II. Internacionálé 1891-es második kongresszusán május elsejét hivatalosan is a “munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.
A múlt században aztán a legnagyobb nemzetközi munkásünneppé vált, különösen a keleti blokkban. A kommunista rendszerek bukása után múlt század kilencvenes éveitől, a kommunista rendszerek bukása után május elseje a munkavállalók szolidaritási napja lett, a külsőségek elhagyásával számos helyen majálisokat rendeznek ilyenkor. Ez a nap katolikus ünnep is egyben, Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére – XII. Pius pápa rendelte el 1955. május 1-jén Jézus nevelőatyjára emlékezve.
Idén nem volt sem sör, sem majális, nemcsak nekem, sokaknak. Az utcák üresek voltak, de úgy láttam, a nyitva tartó helyeken viszont sokan ültek. Sebaj, majd jövőre. Vagy nem. Meglátjuk. Ahogy érzem majd magam.