Sajnos, nem szívesen írok mostanában saját véleményt valamiféle kulturális vezérfonal, „sorvezető”, nélkül, most mégis megpróbálom valahol elkezdeni. Bár ez a szövegem sem lesz teljesen önálló, mivel – ha lazán kezelve is – de reflektál valamire, mégpedig Noszály Sándor Stigma No kezdeményezésére. Annak idején Hujber Ferencről is elmondtam a véleményem az aktuális – kissé más jellegű – Skizofrénia undergroundon, most sem fogom vissza magam. Hujber Feri akkor elhagyta az országot. Ezt Noszály Sándor is megpróbálta, de inkább mégis maradt, hogy „szembenézzen a démonaival”.
Noszály Sándor: „Magyarországon ne legyen stigma!”
Ami úgy kirívóan megütötte a fülem, hogy Noszály Sándor azt szeretné elérni, hogy „Magyarországon ne legyen stigma”. Ezért erős vállalást tett, hogy podcast-sorozatot indít, amiben mentális betegséggel élő celebeket, illetve „szakembereket” interjúvol meg a témában. Emlékszem, annak idején, amikor kommunikáció szakra jártam, mindenki azt gondolta, hogy én is „érzékenyíteni” akarok majd a témára, mégpedig hasonló módon, a „mainstream”-ben. Erre végülis (majdnem) minden esély megvolt.
Csak, mondjuk, egy 180 fokos fordulatnak kellett volna beállni a gondolkodásomban, ami a cél elérése érdekében nem is olyan ritkaság. Noszály Sándor a példát külföldről vette, hát, nem tudom, én külföldön már ritkábban találkozom ezzel az „érzékenyítés”-dologgal, mint inkább a pszichiátria kritikájával. Noszály Sándor szerintem egy idejét múlt modellel kísérletezik, ami nem olyan nagy baj. Inkább legyünk anakronisztikusak, de legalább próbálkozzunk meg valamivel, nem igaz?
Babarczy Eszter Bura projekje
Ezzel egyébként már volt egy komolyabb kísérlet, Babarczy Eszter részéről, amikor még az okos volt a szexi, celebek sem nagyon voltak, és a web egy korábbi verzióját írtuk. Bár, hogy ebben is hol tartunk már, senki sem számolja, valahol a YouTuberek és TikTokkerek Aranykorában. Minden mást, úgymond „szabad” tartalmat legyalul a mesterséges intelligencia, illetve kénye-kedve szerint szórakozik velük. Szóval Babarczy Eszter, aki liberális létére egy idővel még a Fidesszel való kompromisszum lehetőségét is emlegette, pláne kiegyezett a pszichiátriával, a „stigma” csökkentése érdekében.
Csakhogy, amit nem látnak át ezek a jóemberek, hogy a pszichiátria saját maga gerjeszti a stigmát, pontosan azzal, ahogy a pácienseivel bánik. Majd időről időre kiosztja az „Antistigma-díjat”, „tapasztalati szakértőket” nevez ki, bár mostanában mintha már ezekkel sem erőltetné magát annyira. Ez bevett szokás volt azokkal szemben, akik kellemetlenné válhattak volna idővel rájuk nézve, és így valamennyire a maga oldalára állíthatta őket egy időben. De manapság már ez sem annyira lényeges.
Talán nekem is lehetett volna beállni ebbe a sorba egy időben. Bár tekintve, hogy minden ilyen kezdeményezés idővel elhalt, illetve nem hozott eredményt, a pszichiátria a saját képére formált minden önálló kezdeményezést, kezdve Babarczy Eszter Bura honlapjától az Ébredések Alapítvány Hanghalló csoportjáig, amit pont a Semmelweis Egyetem annektált. Akinek a névadóját pont a pszichiátrián verték agyon, milyen érdekes (és mondhatni cinikus) a sors és a történelem. Bár, nyilván nem a sors cinikus, hanem az emberek, akik ezt az egész pszicho-bizniszt működtetik. A sorsnak ehhez semmi köze. Egyébként volt egy időszak, amikor én is „érzékenyítettem”, skizo-celeb voltam… A rendszer bedarált, elevenen felfalt, elemésztett, majd még valamennyire élve kiköpött magából.
Noszály Sándor Stigma No projekt-terve
Noszály Sándor Stigma No elképzelése kapcsán el is mesélte, ő mennyire életvidám, illetve jópofa ember. Én is az voltam, az elején, meg még egy darabig. Amíg láttam ebben esélyt, fantáziát, perspektívát. Adjuk meg hát neki is a lehetőséget! Csak egyet még, búcsúzóul: Teljesen más celebként stigmaellenes kampányt csinálni, és ebben a szerepben tetszelegni, amennyiben van értelmes elfoglaltságod ezen kívül is. És más a pszichiátria által fenyegetve, még a szokásos, szűkös lehetőségektől is központilag megfosztva, ellehetetlenítve várni, hogy valaki „megment”. Nem fog.
A mai Magyarországot „stigmamentesíteni” pedig olyan vállalás, ami évtizedek óta nem működött már. És ebben az érzéketlen trolloktól hemzsegő időszakban pláne nem fog. Bármennyire is buddhista valaki. És sportol, és egészségesen él, illetve nem iszik alkoholt (már). A többség nem buddhista, hanem egy olyan speciális magyar keresztény, akik szerint „az egyház nem jótékonysági intézmény”, és akik szerint „nem ők a rossz keresztények, hanem a pápa túl woke”. Szélsőjobbosok, akik szélsőbalosokkal közösködnek. A lényeg nem is az ideológia, hanem az önkényeskedés. A hatalom akarása, Nietzsche szerint. Illetve a hatalom célja a hatalom maga, Orwell szerint. Ilyen világban „bevállalni” a másságot, a gyengeséget talán egy darabig felszabadító, hosszútávon mégsem célravezető. A pszichiátrián sem kifejezetten ajánlják annak, akinek csak egy kis jót is akarnak.