Oprah Winfrey: Amit biztosan tudok című könyve bizony feladja a leckét, műfaját tekintve: Önéletrajz? Memoár? Önsegítő könyv? Anekdota gyűjtemény? A legközelebb azzal járunk talán a valósághoz, ha a klasszikus magyar írók füves könyveihez hasonlítjuk. Én Márai Sándorét olvastam, azt hiszem, egyedül. Érdekes volt számomra, hogy valaki egyszerre volt polgári és író is… Oprah Winfrey inkább médiamunkásból vált szupersztár-celebbé, amit nem is rejt véka alá.
Bár gyerekkora nehéznek indult, Mississippi „fajgyűlölő” államában született 1954-ben, ahol mindenféle faji törvények voltak érvényben (erről az időszakról elsőként a Lovecraft Country című, elég fura horror-antológiából is értesül(het)tünk, elég érdekes kor volt). Szóval a helyzet lassan változott meg, először még az utcára is alig léphettek ki, csak fehéreknek dolgozhattak, majd fokozatosan engedték őket iskolába, szóval új lehetőségeket kaptak, amiket Oprah ki is használt aztán.
A történetek, anekdoták, amik a karrierje során gyűltek össze
Valahogy véletlenül egy kis vidéki rádiónál kezdett dolgozni, majd egyre feljebb került a ranglétrán. Ha kinőtt egy várost/lehetőséget, tovább állt. Azt írja, ingyen is vállalta volna a munkát, amit csinál, na, akkor mit szóljak én, aki még fizetek is érte, nem is keveset. Végül az The Oprah Winfrey Show-val lett világhírű, a nem túl fantáziadús elnevezése ellenére. Szóval akkor szegről-végről kollégák lennénk, azzal a különbséggel, hogy én sosem akartam riporter lenni, annak ellenére, hogy mindenki azt várta tőlem, hogy az leszek, és majd híres embereket, celebeket interjúvolok meg a mentális betegségükről. Arra itt van már Noszály Sándor, köszi. Mert celeb celebnek nem vájja ki… Anti-celeb meg… Mindegy…
Ha lehetne kihez hasonlítani az interjúi alapján, Erdélyi Mónikához lehetne Magyarországon, a Mónika Show-val. Bár, attól mintha jóval színvonalasabb lenne. Vagy Oravecz Nóra jutott még az eszembe, akit hasonló lázba hoz különböző hírességek meginterjúvolása, persze az online marketing tevékenysége (és régebben a blogolás, amiben talán egyedül jó volt) mellett…
Oprah Winfrey Amit biztosan tudok című könyve olyan kulcsszavak/fejezetek köré csoportosítja a mondanivalóját, mint Öröm, Rugalmasság, Kapcsolatok, Hála, Lehetőség, Áhitat, Tiszta fejjel, Hatalom. Szóval semmi Miért vagyok én olyan okos? Miért vagyok én olyan bölcs? Miért írok olyan jó könyveket? á la Nietzsche. A gazdagságát eléggé szerényen viseli, bölcsen egyensúlyt tartva a spiritualitás és a két lábon való földön járás között (amikor nem éppen a magánrepülőgépével utazik egzotikus helyekre, vagy valamelyik luxusvityillóját emlegeti). Bár, ugye, „ilyen ez a show biznisz”. Szót ejt az adakozásairól is, általában nem rejtve véka alá a tételeket sem. Igazi „filantróp” csak az lehet, akinek van is miből adnia/segítenie. Akár eleve adott neki, akár megdolgozott érte keményen.
Introvertált médiaszemélyiségből extrovertált magánember
Érdekesség: Oprah munkája ellenére általában introvertált személy hírében állt, ám egyszer fordulat következett be az életében, amikor saját bevallása szerint „nyitott” a szomszédságára, a körülötte élőkre. Bár, nem tudom, megfordult-e a fejében, hogy közben a „hírnév” is dolgozott, ami megtette a hatását. Ellentétben a karrierje indulását övező alaptalan pletykákkal, ami inkább negatívan hatott rá. Bár, a mai felfogás szerint a „negatív reklám is reklám”, a magánéletben nem feltétlenül jött jól, és inkább visszahúzódóvá tette, illetve magányosságra ítélte (egy darabig).
Bár Carl Gustav Jung tipizálása az introvertált/extrovertált páros típusról a mai napig létező kategorizálás, azt vettem észre, hogy ez az életben leginkább ugyanúgy címkézésként, illetve „önbeteljesítő jóslatként” működik, mert a legtöbb ember inkább kevert, „ambivertált”, és bizonyos életszakaszokban az egyik, máskor inkább a másik végletbe „csap át”. Szerintem viszonylag ritka, aki egy egész életen át tartani tudja magát egyik vagy másik kategóriához. Például a traumaokozás képes egy extroverzió felé igyekvő embert időről időre, vagy esetleg végleg visszavetni az introverzió irányába. Hogy egy (kevéssé) burkolt pszichiátriázás is legyen így a végén. Mint tette ezt velem is a „kéretlen” beszállítások (segítségnyújtások?) alkalmával.
Egyébként Oprah a kevésbé művelt néprétegek szószólója talán, annak ellenére, hogy több kortárs művészt is ismer, illetve dolgozott velük együtt. A műveltségbeli hiányosságait jellemzően bibliai helyek idézésével pótolja, vagy gospel-szerű felkiáltásokkal/utalásokkal színesíti mondanivalóját. Illetve spirituális szerzőkre hivatkozik inkább, mint pl. Ekhart Tolle. Ennek ellenére szinte egyedülálló sikertörténet az övé, tegyük hozzá, a saját műfajában.