Pont mostanában cikkeztek Rhonda Byrne: A Titok című művéről, némiképpen negatív előjellel: Ilyen címekkel, mint hogy: „Áltudomány tarolhatta le a világot?”, stb. Gondoltam, ebbe nekem is bele kell néznem. Egyelőre óvatos duhaj voltam ebben is: Csak a könyvet vettem ki a könyvtárból. Amit láttam, egy archaizáló betűtípusokból álló spirituális gondolkodóktól származó idézetgyűjtemény, ami azt sugallja, hogy évezredes tudás átadásáról van szó.
Konkrétan meg is említenek gondolkodókat, akik „biztosan” tudatában voltak a „Titoknak” (és alkalmazták is), például William Shakespeare, Leonardo da Vinci, stb. A Titok pedig nem más, mint a „vonzás törvénye”, hogy a hasonló vonzza a hasonlót, és ezáltal a gondolataink rezgése bevonzza a jót (vagy rosszat) az életünkbe. Egyebekben szinte koppintása Bärbel Mohr: Rendeld meg az univerzumtól! című könyvében. Mert hogy itt is arról van szó, az Univerzumot csomagküldő szolgálatnak kell nézni, és feladni a rendeléseket, hinni benne, és várni a csodát.
Szemben Bärbel Mohr tézisével, hogy elég egyszer „feladni” a rendelést, itt bármennyiszer lehet. Lehet mantrázni, vizualizálni, akármit, napjában százszor is akár. A könyv mondanivalója mindössze ennyi, illetve ezek végtelennek tűnő varációi. Más emberektől, más szavakkal.
Kritika kritika hátán
Amit kritikaképpen szoktak megemlíteni az ellenző cikkek, hogy „csak a vidámaknak működhet”, „nem tudományosan mérhető vagy bizonyítható”, már „eredetileg is egy üzleti vállalkozásnak indult”, sokan mellé álltak híres emberek, mint pl. Oprah Winfrey (az én könyvtári példányomban is bele van nyomtatva például, hogy Friderikusz Sándor ajándéka a könyvtárnak). Talán meglepő lehet, amikor egy-egy híresebb emberről kiderül, hogy a sprituális technikák nagy barátja. Netán szcientológus, vagy egyéb szokatlan trükköket vet be a sikere érdekében.
A filmről nem tudok nyilatkozni, mert még nem láttam, a könyv nem teljesen győzött meg arról, hogy ez lenne a nekem megfelelő módszer/technika. Én nem látok benne mást, mint egy elnagyolt idézetgyűjteményt, amit eszméletlenül hype-oltak, és tettek nagy sikerré egy időben. Hogy aztán néhány év múlva a világ kijózanodjon belőle. És azt találja mondani, hogy ez még a pozitív pszichológiának is túl pozitív. Inkább a „hurráoptimista” a megfelelő szó a nyelvezetét leírni, valakiknek bejön, valakiknek nem. Egy személyes kritika így a végére: Annak ellenére, hogy állítólag évezredes tudásról van benne szó, én egy nagy kapitlista bullshitnek tartom részben, mert a legtöbbet a pénz hajkurászásával foglalkozik.
Pedig a pénz nem boldogít. Vagy igen? Bár itt nem egyszerűen a pénzről van szó, hanem „bőségről”, „vagyonról”, szerintük egy dollárt ugyanolyan könnyű keresni, mint egymilliót. Mert a módszer a lényeg. Ennyire anyagias szemléletű spirituális könyvet még nem láttam (ami nem csoda, hiszen állítólag ők is kimondottan a pénzre hajtottak – már akik részt vettek a projektben). Rhonda Byrne: A Titok után még számtalan hasonló témájú könyvet írt, pl. A varázslat, teljesen nem tettem le róla, hogy még olvasok tőle, hátha árnyalódik valamit a véleményem…