A Spring Thing Festival hátsó kertjében (Back Garden) lehet általában érdekes szövegekre bukkanni, most sem volt ez másképp, amikor ráakadtam a So Are the Days nevű darabra, ami játékelemeket is tartalmaz, de inkább a szöveggel való játék az, ami érdekessé teszi. Ezen a ponton felidézhetném Roland Barthes munkáit, A szöveg örömét, és az S/Z-t, ha egy betűre is emlékeznék belőle, de eszembe jut viszont a posztmodernnek az a törekvése, hogy randomizálja a szövegalkotást (illetve befogadást), viszont a cybertexttől mint olyantól megijedtek, amit nem is csodálok, és inkább visszakozott az egész posztmodern irányzat a jól kontrollálható és kanonizálható papír alapú vizekre.
Ilyen, és ezekhez hasonló, szép elöljáró gondolatok születését idézték elő nálam ennek a játéknak a részei, mivel 4 különböző szövegről van benne szó, amelyek mindegyike valamilyen szöveggel való műveletet valósít meg, talán az elsőt kivéve, ahol egy fogorvost követünk a 96814. emeletre, tehát szürrealitásban sincs hiány. A második részben egy randomizált szöveggel van dolgunk, amire véletlenül jöttem rá, a harmadikban egy csúszka segítségével elvehetünk vagy hozzátehetünk karaktereket a szöveghez, a negyedikben (itt sem árulok el túl nagy titkot) egy kulcsot kell megtalálnunk egy kalandjáték-szerű környezetben, ami egyben a játék végének kulcsa is. Bár ez sem az a klasszikus értelemben vett játék, eldöntöttem, hogy mindenről írok valamit, amiről csak tudok, ami valami élményhez kapcsolódik vagy valamit kivált belőlem. Erre azért is van nagy szükség, mert az idei Spring Thing olyanra sikerült, ahol a játékoknak (is) nevezett szövegekről egyelőre semmi mondanivalóm nincsen (illetve valószínűleg nem is lesz). Amellett, hogy játéknak alig nevezhetők, ezek a szövegek voltak eddig a legjobb élményeim az idei fesztivál kapcsán. A játék grafikája egy 8-bit retro játékszerkesztővel készült, és szerintem homokot ábrázol, mint ahogy valószínűleg a homokra kellene asszociálnunk az egyes szövegekről is. A szövegek egyes elemei feltűnhetnek a többi szövegben, szóval ezen se lepődjünk meg.
You can usually find interesting texts in the Back Garden of the Spring Thing Festival, it wasn’t any different now when I came across a piece called So Are the Days that also contains game elements, but playing with the text is what makes it interesting. At this point, I could recall the works of Roland Barthes, The Joy of the Text, and S / Z, if I remember a letter from it, but I am reminded of the postmodern’s attempt to randomize text creation (or inclusion), but they are scared of cybertext as such. , which I don’t even admire, and rather the whole postmodern trend has reverted to well-controlled and canonizable paper-based waters.
Parts of this game caused me to give birth to such, and similar, beautiful foreword thoughts, as it involves 4 different texts, each of which performs an action on some text, perhaps except for the first, where we follow a dentist to the 96814th floor, so there is no shortage of surreality either. In the second part we are dealing with a randomized text that I came across by accident, in the third we can use a slider to take or add characters to the text, in the fourth (I don’t reveal too much secret here either) we have to find a key in an adventure-like also the key to the end of the game. While this isn’t a game in the classic sense either, I decided to write something about everything I know about, something related to something, or something that evoked from me. This is also much needed because this year’s Spring Thing has succeeded in a way where I don’t have (or probably won’t have) anything to say about the texts (also) called games yet. Aside from being barely a game, these texts have been my best experiences to date at this year’s festival. The graphics in the game are made with an 8-bit retro game editor, and I think it depicts sand, just as we would probably associate it with sand from each text as well. Some elements of the texts may appear in other texts, so let’s not be surprised.
