Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! – Radnóti Miklós: I. Ecloga
Szent Varecza László Halott volt a művészneve annak a csávónak, aki először inspirált arra, hogy blogot kezdjek írni. Leszedálva feküdtem az ágyamon, ami ugyanaz, ami most itt van mellettem, csak azóta már megjáratam egy pár helyet, de visszakerültem a kiindulópontra. A Szent a kereszténységre utal, a Halott inkább a sámán-nevére, életében szertett ezekkel a halott, kiirtás metaforákkal operálni.
Szent Varecza László Halott beszéde, a Biblia nyelvét idéző, képes beszéd, akár élőszóban, akár írásban nyilatkozik meg. Sajátos szókészlete lehetővé tette számára, hogy elmondhassa a véleményét úgy, hogy az emberek röhögjenek is rajta, de lássanak is benne rációt. Sajátos költői nyelvet fejlesztett ki tehát, ami archaizáló, bibliai elemekkel operált. Általában nem nevesített senkit (kivéve, akiket igen).
Tudós, művész, üzletember, stratéga
Egy főiskolán volt „algebrista”, azaz matematika tanár, docens. Konkrét és absztrakt struktúrák könyve miatt „polémiába” keveredett a főiskola és a kar vezetésével. Nemsokkal később már Leninnel polemizált a Néva partján. Majd az algebrai absztrakció markában összeroppantotta a kommunizmust. Ezután háromszor volt vendége a „sárgaháznak”, mivel hogy „lappangva elmebeteg lett”, 1983 körül. De ő nem hitte el a „jellemzéseket”, amiket írtak róla, és később régiségkereskedő és költő lett belőle.
124 kiadott könyve készült el, de 155 volt a számuk a kiadatlanokkal együtt. Könyveiben egymást váltották a „gyomorbajos politikai versek”, illetve a „pinaversek”. Áradó versfolyónak, versfolymnak képzelte a költészetét, és arra buzdított mindenkit, hogy kövessék a példáját, írjanak „vareczista” stílusban verseket, szárnyalják túl a művészetét. Készítsenek Varecza-oltárt házuk, lakásuk sarkában. Imádkozzanak hozzá, és ő meghallgatja imáikat, kéréseiket. Aztán a hatalom bezáratta a boltját, elkobozta/betiltotta a könyveit, perbe fogta számlaadás elmulasztása miatt, majd felmentette.
Tehát addig üldözték, ameddig sikerült tönkre tenni mindent, amihez fogott. Némely irodalomtudós szerint értékesek a művei, sokan nem foglalkoznak annyira vele. Pedig szerintem egy olyan jelenség volt, ami megkerülhetetlen volt a kora gondolkodásában, legalábbis az enyémben biztosan. Tény, hogy ma már nehezen beszerezhetők, ám sokan még emlékeznek rá az interneten, illetve megemlékeznek róla. Én a kedvenc videómmal emlékezem rá most, pont a mai napon. Ha ő nem lett volna, ez a blog sem létezne, ő indított el ezen a „szép pályán”, bár ma már talán nem vagyok annyira a hatása alatt. Inkább léptem tovább tudományos irányba, mint hogy leragadtam volna a „vicces bolond” szerepében. Mindenesetre sosem tagadtam meg a Maestro-t, ezt ma sem teszem. Következzen akkor a videó: