A könyv a 2001 és a 2020 között, jórészt baloldali lapoknak és portáloknak írt szövegeket tartalmazza, melyeket Sipos Balázs gyűjtött össze szerkesztett egybe. És fordított le magyarra különböző nyelvekről, elsősorban angolból. Mivel Sipos Balázs elsősorban kritikai elméletekkel és irodalommal foglalkozik, ezáltal az esszészövegek némileg irodalmi kontextusba helyeződnek. Annak ellenére, hogy történeti, filozófiai és politikai mondanivalójuk a legerősebb. Az esszészövegeket bőséges jegyzetapparátussal látja el, amelyek megmagyarázzák, kibővítik Tamás Gáspár Miklós: Antitézis szövegeit. És a könyv végén tekintélyes helyet foglalnak el.
Már a cím is eléggé beszédes: Hegel filozófiájában jelenik meg legmarkánsabban az antitézis fogalma, amit aztán a marxi dialektikus materializmus is átvesz. A dialektika szerint hogy minden fogalom fejlődése során az ellentétébe csap át, hogy aztán az ellentétével együtt egy magasabb egységbe olvadjon. Az antitézis itt az ellentétes fogalom. (A tézis maga a fogalom, a szintézis az ellentétpár egysége.) Tamás Gáspár Miklós itt a kapitalizmus antitézisét érti érzésem szerint a címen, tekintve a kötet esszéinek radikális baloldali és kapitalizmusellenes felhangjait.
Kommunizmus és fasizmus
A kötet szerkezetileg két részre oszlik, az első a Kommunizmus címet viseli, a második, kisebb egység Fasizmus címmel tartalmaz két szöveget. Mivel az írások nem az egységesség apropójával készültek, az esszék szövegei tartalmaznak redundanciát: Érvek, fogalmak ismétlődnek, ami (ha folyamatosan, egymás után olvassuk) a vége felé válik már különösen szembeötlővé. Ami azért nem tűnik olyan nagy problémának, mert talán így jobban rögzül az olvasóban a lényeg. A többször szereplő egységek súlyozottabban kapnak helyet az eszmei mondanivalóban. Például Marx és 1989 mint fogalom sokszor szerepel az esszékben és címekben, az egyik címben együtt is.
A könyvben hamar tisztázódik a szerző kommunizmus fogalma: A szovjet típusú rendszereket nem tekinti megvalósult kommunizmusnak. Helyette az államkapitalizmus fogalmat vezeti be ezeknek az alakulatoknak a megnevezésére. Kifejti, hogy szerinte már megalakulásukkor „rossz vonatra szálltak fel. Amelyik pont az ellenkező irányba indult el, mint a meghirdetett programjuk. Az írások között van közérthetőbb, személyesebb, mint például az Ellenforradalom az ellenforradalom ellen. Ahol a rendszerváltás körüli élményeire emlékszik vissza a szerző, és vannak didaktikusabb darabjai is a szövegkorpusznak. Mint az Igazság és osztály című tanulmány, annak is a Kétféle szocializmus című alfejezete.
Kétféle szocializmus
Itt például kifejti azt, hogy a szocializmus kétféle típusú lehet, az egyik faját Rousseau neve fémjelzi, aki kategorikusan visszautasította a társadalmi tekintélyelvűséget, a másikat természetesen Marxé, aki a proletariátus burzsoázia általi kizsákmányolása, és a munkások eldologiasítása ellen emelt szót. Bár azt is hozzáfűzi, hogy bár a marxista irodalom bőségesen, és egyre gyarapodó számban áll rendelkezésre. Konkrét megvalósulási kísérlet még nem történt a marxi eszmék gyakorlatba ültetésére egyetlen magát szocialistának vagy kommunistának valló berendezkedés részéről sem.
Meglehet, sokan idejétmúltnak gondolják a radikális baloldaliságot, utópisztikusnak a kommunista eszméket (vagy ami még rosszabb, államkapitalista fogalmakra asszociálnak róla), mégis meglepőnek találom Tamás Gáspár Miklós mai napig érvényes mondanivalóját. Például az általa bevezetett posztfasizmus fogalom. Amiért előre is elnézést kért hasonló című szövegében, a mai napig aktuális. 20 év múltán is megállja a helyét, kiállta az idő próbáját.
Nem lehet azt mondani, hogy TGM radikális baloldali sémája teljességgel helytelen lenne, ha ennyire előrelátó megállapításokat képes tenni benne. Amik az idő múlásával nemhogy elavulnának, hanem egyre aktuálisabbak lesznek. Sok fogalmat sikerült tisztázni számomra a könyv által, pontosodtak politikai folyamatokról és jelenségekről az elképzeléseim, hasznosnak tartottam végigolvasni. Habár nehezítette a helyenként nehéz, és sok utalással, hivatkozással tűzdelt szöveg néha a megértést. Ezért bőven kárpótolt a stílus és a fogalmak megvilágosítása, pontosítása Tamás Gáspár Miklós: Antitézis című könyvében.