Újabb point’n’click stílusú játék, ugyanattól a szerzőtől. „11 óra hosszat nézted tegnap a tévét, és mára, úgy érzed, nincs célja az életednek. Találd meg, vagy ha ez nem sikerül, ülj fel egy vonatra, ami odavisz…” A játék ezúttal TIC-80 engine-nel készült. A leírása szerint neo-noir, némi szürreális elemekkel tarkítva. Például említhetném itt a park öntözőrendszerében zuhanyzó férfit, vagy a nagyra nőtt békát, nem sokkal arrébb… Feladatunk: megtalálni az életcélunk, vagy ha az nem meg, legalább elutazni valahová… Aztán menet közben kiderül, hogy az utazás célja az út maga, és az, hogy annyi embernek segítsünk közben, amennyinek tudunk, amit általában tárgyak használatával tehetünk meg… Kissé strapás minden tárgyat megszerezni, aztán általában köszönet nélkül továbbpasszolni, a köszönet maga a jó érzés, hogy segíthettünk… A végén pedig onnan kaphatunk segítséget, ahonnan nem várnánk, hogy elutazhassunk végül a vonattal, amit nekünk kell vezetni… Gondolom, ebben a játékban is dolgozik némi átvitt értelem, szerencse, hogy a végén megmagyaráznak mindent, és a szánkba rágják a tanulságot… Összességében elég jó játék, a tárgyakat végigpróbálgatva az emberekkel viszonylag könnyen végig lehet vinni…
