Nem sok gyakorlatom van az orvosos könyvek olvasásában, hacsak Máté Gábor néhány könyvét nem tekintjük előtanulmánynak. Dr. Emeran Mayer pszichiáter, aki a bélbetegségekre specializálódott a bél-agy kapcsolat kutatása révén. Könyvéből sokat megtudunk az életéről is, egy kis bajor faluban nevelkedett, aztán a családi vállalkozás helyett Münchenben kezdtett orvosi egyetemre járni. Ahol először nem tudtak mit kezdeni az érdeklődésével, később átment Amerikába, egy témát kutató központba. Járt dél-amerikai őslakosok között, látogatást tett Olaszországban, ahol a mediterrán étrendet tanulmányozta. Ami sokkal kedvezőbb élettani hatásokkal bír szerinte, mint az észak-amerikai étrend. Amúgy meg használ egy csomó orvosi szakkifejezést. Szerintem a legtöbbször az IBS (irritábilis bél szindróma) kifejezést használja a legtöbbször, majd egyszer, amikor már nem is várnánk, rajtaütésszerűen meg is magyarázza.
A könyv első fele jórészt patkánykísérletek leírásával van tele, néhány páciense esetének ismertetésével (a pszichológiai önsegítőkönyvek mintájára), majd hosszasan győzköd minket, hogy a bélben élő „mikrobióták” összessége miért nevezhető második agynak. Elmagyarázza azt is, hogyan hathat a gyomrunk állapota az érzelmeinkre, azon keresztül a döntéseinkre, mi van még? Egy kicsit sokszor ismétli magát, ami nem feltétlenül baj, „jobban rögzül”, de némi szerkesztésbeli hiányosságra is fényt derít…
A mikrobiom is előkerül
A könyvet praktikus tanácsokkal igyekszik zárni, hogyan tartsuk karban a mikrobiomunkat. A szerkezet kissé széttöredezett. nehezen vehető észre a könyvben valamiféle koncepció. Az is mínusz pont, hogy pszichiáter írta, ha nem is olyan pszichiátriai foglár. Egyébként egyre több pszichiáter látja meg a témában a menekülési útvonalat vigasztalan „szakmája” elől. Szóval Máté Gábornál kezdtem az orvosos könyveket, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy nekik azért jó, mert nincsenek soha egyedül (ott a sok páciens). Egyszer majd kiveszek egy orvosi krimit is, hogy teljes legyen ez az orvosmánia nálam… Egyébként zárásként csak annyit, hogy ettől a könyvtől nem kerültem közelebb a bajaim megoldásához a bél-agy kapcsolat révén (némi csalódás, az ember mindig jobbat vár). De annyit legalább sikerült kihüvelyeznem belőle, hogy az egész észak-amerikai és „fast food” irányvonal egészségtelen, sőt kifejezetten káros…
Bár ezt eddig is tudtam (mindenesetre azért jól jött a megerősítés)… Ez volt akkor Dr Emeran Mayer… És még koránt sincs vége az orvososdinak…