Helló március! Az van mostanában, hogy a pszichotikus honlap jobban teljesít, mint a saját szerverem, így egyelőre ez lesz a fő domainem. Amíg ki nem találok valamit a szerverrel. Eredetileg csak ilyen biztonsági háttértárnak akartam használni, de hát ez van.
Emlékszem, annak idején a 0 Ft-os bérpapíromra, azaz ennyivel támogatták az egyetemi tanulmányaimat, helyette azt hazudták, hogy „beteg voltam” , és átadták a munkakörömet másnak. Nem tudom, milyen betegség az, amelyiknek a végén diplomát adnak. Na, mindegy.
Szóval akkoriban annyi volt a „fizetésem”, hogy összeszedtem a kitett, leselejtezett holmikat, és hazavittem. Mivel a Kedves Egyesület nem tartott már igényt sem a honlapra, sem a régi logóra (aminek az eredete amúgy is készséges), még ezek az utolsó virtuális „javak”, amiket összegyűjtök a magam számára, és hasznosítok. Ki tudja? Talán másokat is idevonz, akiket úgyszintén kib@sztak, kiutáltak az „érdekvédelmi” egyesületükből, amit lenyúltak maguknak.
Szociális munka címszó: Minek vannak?
Persze, az a lényeg, hogy ők jól érezzük magukat, hogy az egyesületnek eredetileg célja is volt, és valahogy működött, valamit képviselt, magasról lesz@rják. Köszönik szépen, ők jól érzik magukat. Hát nem az a lényege a szociális munkának, például, hogy munka helyett családot alapítsanak, és azzal foglalkozzanak? Persze, a pulyacsinálást teljes fizetésért, nem úgy mint azén tanulmányaimat. Ezt láttuk mindenütt. És még nem is ez a legrosszabb fajta szoc. munkás. Ő csak leszarja a munkáját, de többen abból élnek, hogy másokat jól megkárosítanak. Ez a „hivatásos segítői pálya” szépsége. Persze, nem is nézik semmibe ezt a fajta „diplomát”.
Pszichiáterek s<ggnyalói. Meg még akiknek kell, csak dolgozni ne kelljen. Hogy a többségüknek az „L” nem „levelező”, hanem „léhűtő” szak, az is biztos. Sorstársi segítőket kiutálni, ellehetetleníteni, aztán vigyorogni bele a világba h#lyén. Valaki majd csak elvégzi helyettünk a munkát. Nekünk ott van a család, meg az értelmetlen reprezentálás, vigyorgás, bele a semmibe. Olvasni? Minek? Képezni magát? Minek? A háziasszonyképző éppen elég (volt).
Nem így képzeltem teljesen az aktuális „Helló március”-t, de így se rossz… Én sem gondoltam, hogy ilyesmik munkálnak még bennem, de muszáj volt pontot tenni valahogy a „Mosolygó Halál” történetére, aki történetesen utálja, megveti, lenézi a pszichotikusokat. Ezt, persze, évekig sikerült titkolnia, ameddig csak egy csicska volt… De a többiek sem panaszkodhatnak a lassú, módszeres aljasságaikkal, ahogy módszeresen csinálják ki a nekik nem tetszőket. Ennyi.
