Amit a skizofrének sohasem élhetnek át
A flow élményt kutatását és felfedezését Csíkszentmihályi Mihály: Flow | Az áramlat című könyvétől datáljuk. Amit egy magyar származású, Amerikában élő pszichológushoz szokás kötni. Az élményt le lehet írni sokféleképpen, egy bekezdésben, egy tanulmányban vagy akár egy könyvben is. Csíkszentmihályi leírta először egy tanulmányban, majd ezt bővítette egy könyvvé, és így lett világszerte ismert fogalom. Egy elmélet, amit intézmények, munkahelyek megpróbálnak a gyakorlatba is átültetni, hogy mindenki boldogabban és elégedettebben végezhesse a munkáját. Ugyanis az anyagiakból nem feltétlenül következik a boldogság, ezt számos tanulmány bizonyítja, és én is egyet tudok érteni vele, és most kivételesen nem is ironikus éllel. Mindig örülök, ha Amerikába szakadt hazánkfiainak világhírű művei kerülnek elém, a világhír útja ugyanis valószínűleg angol nyelvű.
Amit ez idő szerint én még mindig nem tanultam meg normálisan. Nem azért, mert nem tetszene az angolszász kultúra vagy gondolkodásmód, hanem mert „minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenen sohasem”. Na, hagyjuk ezt. Az viszont igaz, hogy mint a magyar nyelvhez 1000 szállal kötődő embernek, nehezemre esik elengedni ezeket a szálakat. És mert első, gyerekkori angol nyelvű álmom a „fuck” és a „shit” szavak ismételgetésébe torkollott (hiányos angol szókészletem okán), és verítékben úszva ébredtem fel, és hát, valljuk be, traumatikus élmény volt.
A flow magyarázata
De most nem rólam van szó, hanem Csíkszentmihályiról, aki Amerikában élt, valahol a Claremonti Egyetem környékén, ahová Chicago-ból került, ahová a Lake Forest College szociológia és antropológia intézetek éléről került. Ez egyébként megmagyarázza, miért foglalkozik olyan sokat ismeretlen indián, afrikai, eszkimó, stb. népcsoportok áramlatélményével. Flow = Áramlat, ezt nem én találtam ki, hanem a szerző, amely kifejezés a tökéletes élményt hivatott leírni. Ami jellemzően valamiféle tevékenység közben éri az embert, gyakran olyan tevékenység közben, amit nagyon szeret. És minden képességét felhasználja, latba veti a tevékenység közben, megváltozik az idő érzékelése, és a tevékenység közben, és később is úgy emlékszik vissza rá, mint élete meghatározó élményére.
Az ember célja Szentmihályi szerint ilyen áramlatélmények keresése, és minél többszöri és gyakoribb átélése. Sőt, arra is lehet törekedni, hogy az egész életet egy folyamatos flow élménnyé változtassuk. Ebben csak az lenne a gond, ha rosszmájúskodni akarnék, hogy az ember bekerül egy flow-ba, amiből élete végéig nem kerül ki, és ráadásul az időérzékét is elvesztené, rosszul járna. Na, de mit pampogok én a flow-ról, pszichiáterek elmondása alapján a szerző kijelenti, hogy ilyet skizofrének nem is élhetnek át. Egyrészt, mert túl sok inger éri az agyukat, másrészt az anhedónia (örömtelenség) miatt, ami a skizofrénekre jellemző. Ja, ha egy pszichiáter mondja, biztos úgy van.
Kritikai megjegyzések
Egyébként is különösen preferál a szerző bizonyos foglalkozást űzőket (már ami az emlegetés gyakoriságát illeti). Ilyenek a pszichiáterek nála és a sebészek, sakkozók, hajósok és kosárlabdázók. Az áramlatélményeket külön bontja testi, gondolati és munkával elért áramlatokra. Meg kell mondjam, nekem kifejezetten a gondolati rész tetszett, ki tudja miért, talán mert csak az áll hozzám közel, mert csak abban tudok valami flow-hoz hasonló élményt átélni. (Ne feledjük, flow élményem nem lehet, mivel skizofrén vagyok, az agyamat túl sok inger éri, és állandó apátiában és anhedóniában dagonyázom). Más kérdés, hogy egy pszichotikus személy is állandó áramlatban van, de az biztos nem a jó áramlat.
Nem kekeckedni akarok, csak feldobnám a labdát, hogy esetleg nem minden szentírás, amit a pszichiáterek nyilatkoznak (finoman szólva). Továbbá szó van arról, hogy Napóleont és Teréz anyát is bizonyára flow élmények vezették, segítették tevékenységük során. Csak amíg az egyikük emberek millióinak okozott keserűséget, a másikuk tényleg a közösség szolgálatában tevékenykedett, és élte az életét. Arról is szó esik, hogy a történelem folyamán többször pedzegették már az áramlat élményeket, keleti és nyugati gondolkodók. És arról is, hogy miben tér el egymástól a keleti-, és a nyugati eszmerendszerek szerint értelmezett áramlatélmény.
Konklúzió
De legjobban mégis a könyv vége tetszett, amiben a szerző mintegy mentális simogatásokat oszt ki az olvasóknak, gondolom ez is hozzátartozik: Hogy a buták sokat nézik a tévét, és csak a létfenntartásukra koncentrálnak, amíg az okosak valóban haladnak a céljuk felé, akármi is legyen az. Az élet értelme, hogy legyen értelme. A könyv elkezdésekor valójában túl akadémikusmak, túl szobatudósinak gondoltam az egészet. De aztán a vége felé vagy sikerült elérnie, hogy én is felvegyem azt az egyetemi pózt, ami bizonyos időközönként mégiscsak a sajátom. Ezért úgy gondolom, a könyv meggyőzött, felülkerekedett rajtam. Vagy én váltam az olvasása közben könnyebben formálhatóvá? Nem tudom, de végül is pozitív élményekkel gazdagabban tettem le a pozitív pszichológia alapvető művét.
Amúgy teljesen véletlenül olvastam az eredeti tanulmányt, első megjelenési helyén, egy folyóiratban, fogalmam sem volt, miről/kiről van szó. A Csíkszentmihályi Mihály Flow című tanulmányát olvasva megfigyeltem, hogy az eredeti tanulmány azért is volt zseniális, mert olvasni is maga volt a flow, tehát önmagára is reflektálhatott volna referenciaként. De a könyvről ez már nem mondható el, mert fel van tupírozva tudálékos sallangokkal. Viszont ha a szerző nem bővíti könyvvé zseniális tanulmányát, akkor nem éri utol a világhír, immár 60 évesen, és nem ír még több könyvet, ami által szegényebb lenne a világ (asszem).
+ Agymenés: Bölcsészet vs. reáltudományok
Néhány záró gondolat még a bölcsészet és a reáltudományok viszonyáról. Végülis a flow felfedezése a bölcsészettudományban hasonlítható az Einstein-féle relativitás-elmélet felfedezéséhez a reáltudományokban. (Természetesen most mindenki, aki inkább reálos, tiltakozna, gondolom, ha nem lenne rest hozzászólni.) A flow is, az E=m x c a másodikon is létezett, tőlük függetlenül, ők csak felfedezték ezeket. Viszont: Amíg a fizikus Einsteinnek a tanulmánya után elég volt aforizmákat, illetve bonmot-kat gyártani, Csíkszentmihályinak a pszichiátriától kezdve sok mindenki „jóindulatát” meg kellett nyernie, és „körülbástyázni” az elméletét további könyvekkel, hogy kivívja a világ elismerését. A példa nem tökéletes, de rálátni enged bizonyos tudományos folyamatokra. Egyébként a reálos dolgaimat mostanában én is háttérbe szorítottam, és abban egyetértek velük, hogy amíg egy reáltudomány innovatívabb, a bölcsészettudományokra igencsak jellemző a „seggelés”, illetve a „memorizálás”. Ami leginkább az „intertextualitás” nevű jelenségben hálálja meg magát. Tehát amíg a reáltudomány minőségi precizitást követel meg, a bölcsészettudomány mennyiségi tudást, „bölcsességet” mozgósít. Ami az életkorral egyre nő (elvileg, és egy darabig).