Így gyógyulunk!
Újabb nap Nélküled,
Te dolgozol,
Én beteg vagyok,
De minden nap,
Pontban öt körül,
Várlak az uszoda
Virtuális bejáratánál,
A Facebookon.
Nem cyberpunk?
Hogy otthonról
Várlak, amíg Te
Messze kijössz
Az uszodából,
Elmész és közlekedsz,
Én pedig itthon vagyok
A Twitteren.
Én olvasok és írok,
Ez az írás, és
Ez az újságírás is,
Ritka dolog, hogy
Verset is írok,
De hogy csináljak is
Valamit, megtalálod este
A Blogomon.
Minden relatív
Sóstóhegyen bezártak a kocsmák. Azt mondtam, hogy majd a Világ Végén Iszom egy felest a kocsmádban, addig elkerülöm. Csakhogy neked hamarabb jön el a Világ Vége, Mint nekem. Vagy ki tudja. De a Presszónak Mindenképpen vége. Úgyhogy esélyem sincs a Világ Végén felest inni már ott. Kormányprogram támassza fel! Ámen.
Tékás lányok (Didaktikus vers)
Tanárképzős lányok,
Hozzátok szólok.
Bár 50 fölött jártok,
Még mindig jó nézni rátok
Hogy Edit = Zsuzsa?
Ugyan már! Ez furcsa.
Csak annyiban, hogy Múzsa.
Mind a kettő fruska.
Mert laissez-faire tanárnő
Közületek mind a kettő,
Kiket a félelem helyett
A szeretet vezet.
Ezt mondanám Nektek,
Talán Ti megértitek:
A jó vers = rossz vers,
És a rossz vers = jó vers.
Mert az Ördög a részletekben
Bújik meg, és a Gonoszság
Poétikai eszközökben
Jelenti ki saját magát,
Már évszázadok óta.
Így okádja ki a Világra
Önnön Valóját,
És csal lépre
Titeket, Minket és Engem.
Ez a vers is hogy elromlott.
Vagy így javult meg?
Ez az élő példa.