Hello Június! Mivel fogalmam sincs, merre fogom innen venni az irányt, inkább következzen egy kis retrospekció, azaz visszafelé nézés a múlt hónapra. Vagyis hogy mi volt témában, mivel is foglalkoztunk az egy hónap alatt. Politikai témákkal nyitottunk főleg. Aztán jött mindenféle „vegyesvágott”.
Először is: Május elején bejöttek a politikai témák, Kurt Vonneguttól, a május elsejéről, Gyurcsány Ferencről, és ezzel a téma (látszólag) be is lett fejezve egy darabig. A női egyenjogúság (nem feminizmus) nevében felfedeztük magunknak Bagdy Emőkét mint irodalmi utalásokat felvonultató pszichológust, Moskát Anita fantasy-szerzőt, valamint Virgina Woolf esszéistát és írónőt (mondjuk, ő tényleg „kissé” feminista volt, de abban az időben érthető).
Volt itt minden, mint a búcsúban
Utána sok minden következett, többek között volt misztikum, ezotéria, és spiritualitás. Átvett Mad in the UK cikk. Oltás utóhatásait elemző írás, ésatöbbi. A hónap végére normalizálódott a helyzet, amennyiben visszatértünk a pszichológiához, vagyis Csíkszentmihályi Mihályhoz, főleg. Japánról több szó esett, becsúszott 1-2 antiutópia (Állatfarm, Fahrenheit 451), hát, végülis, nagy vonalakban ennyi. Külön szót érdemelt az „érzékenyítés” témája Noszály Sándor és a Stigma No kapcsán. Volt még konteo, szociális cikk, indián médium, illetve játékok kapcsán MI kritika.
Csernus téma, Gázlángolás (nárcizmus, pszichopátia), Gustav Meyrink mágikus „tanulmányai”, amik kaput nyitottak erre a tartományra is. Nagyjából ennyi. Nem ártana, ha elkezdene valahová tartani is is a blog, mert így eléggé csak „keresés” jellege van mindennek. Aki keres, az talál. Fő eszközeinkké az irodalmi utalások váltak (Bagdy Emőke példáján), és a pszichiátriai példák, párhuzamok, Szendi Gábor és Feldmár András nyomán, illetve saját kútfő.
Illetve: konkrétan az antipszichiátriáról még nem is esett szó, annak ellenére, hogy úgy van már eladva a blog vagy felület, hogy itt milyen kemény kritizálás zajlik néhanapján. Az igazság az, hogy nem néhanapján, hanem szinte állandóan, de még mindig csak a felszínt kapargatjuk. A témát ezentúl megpróbáljuk koncentráltan elővezetni, és csak időszakosan adagolva, nem pedig bele-belecsempészni az egyéb témákba folyamatosan. Remélhetőleg kialakulnak témák, amik köré csoportosítani lehet az írásokat, mert így elég parttalan az egész. De lehet, hogy nem. Az is lehet, hogy magazin jelleget ölt majd a blog, vagy megmarad ilyen formában. Ki lát a jövőbe?
