Ma valami újat tanultam: Nem csak fogyatékos és megzakkant pszichiáterek vannak, de vannak fogyatékos, zakkant spirituális írók is. Kiss Balázs Kunó: fény és fátyol című könyve legalábbis ezt látszik bizonyítani számomra. Egyébként van egy érdekes stílusa: Mintha először mondani akarna valamit, magyarázkodik a személyiségéről, aztán rájössz, hogy hiába az egész. Hivatkozik YouTube-ra, Instagramra, TikTokra, aztán egy ponton kijelenti, hogy felesleges volt megírnia a könyvet, mert hülyeség az egész. Itt már egészen közel jár az igazsághoz, csak kár, hogy ekkor már túljutottunk a könyv 3/4-én. Amúgy eredetileg valamiféle informatikus lenne. Sokat is példálózik az elején egy tabletről, aminek én értelmét nem láttam.
Nekem pontosan egy fél napomat cseszte szét a könyv, ameddig olvastam. Nem azt mondom, hogy én tudnék ilyet írni, mert nem tudnék. Ennyire semmitmondó, sokat ígérő és keveset adó könyvet még nem olvastam. A szerző állítólag „meg van világosodva”, és ezt onnan tudja, hogy naphosszat YouTube videókat néz. (Vagy valami hasonló.) Szerinte a fény közelebb jött az emberekhez, amikor a fátyol „Maja fátyla” 2023. március 22-én elvékonyodott, és azóta az emberek – miután ezt lélekben megünnepelték, sokszor tudtukon kívül – világosabban élnek, a szerző szerint.
Antispiritualitás
Nem mondom, hogy semmi értéke nincs a mondanivalójának, de ezek az értékek simánmazz életkori tapasztalatból adódnak, és nem valamiféle különleges tudásból. A spriritualitást általában véve leszólja, teljesen feleslegesnek tartja az ilyen irányú kutakodást és gyakorlást. Ezzel kedvét szegve számtalan hozzám hasonló érdeklődőnek, köztük, persze nekem is. Azt tudtam, hogy van antipszichiátria, neadj’ isten antipszichológia, de hogy antispiritualitás is van, azt nem. Illetve azt tudtam, hogy néhány pszichiáter nem nézi jó szemmel, de hogy egy állítólag „megvilágosodott” ember sem, azt azért nem gondoltam volna. Én meg vagyok világosodva, te pedig csak olvasd a sületlenségeimet – ez a felállás.
Szerinte hiába teszünk meg bármit magunkért, létezik egyfajta gravitáció, ami visszahúz valamiféle kollektív tudatba vagy tudattalanba, szóval teljesen felesleges erőlködnünk. Aztán a szexualitáshoz tartozó címszavakhoz érve azt sugalmazza, hogy ez a könyve lényege, és hogy most figyeljünk, mert… tratata… megint eléggé elmismásolja a témát. De legalább felvállalta. Lehet, hogy így kezdődik egyfajta téma behozása a spiritualitásba is? Nem tudom…
A végén mond egy pár valóban érdekes dolgot a mesterséges intelligenciáról (csak nem tudom, hogy jön ez ide). Talán, hogy bebizonyítsa, annyira mégsem hülye. Egyébként érdekesek az alapelvei: Ne nagyon erőltessük meg magunkat, éljünk a jelen pillanatban, pihenjünk sokat (főleg a 2023. március 22. utáni időkben ez nagyon ajánlatos, szerinte). Szóval Kiss Balázs Kunó: fény és fátyol című könyve ígéretes kezdés után egy elég nagy humbugnak tűnik. Amiben „megvilágosodásnak” nevezi az időközben eltelt idő során megtapasztalt „életbölcsességeket”. Kerüld el messzire, ha fejlődni, vagy jobbá válni akarsz, vagy csak nem akarsz egy sz@r élménnyel gazdagabb lenni… Egyébként a szerző más munkáinak megvilágításában lehet, hogy más fénybe kerülne a könyv – így viszont jóformán értékelhetetlen…