Megmondom őszintén, ettől az As the Fire Dies játéktól eléggé sz@r kedvem lett. De van mit róla írni, úgyhogy gyerünk. Valószínűleg ez az utolsó, amit az idei Sprig Thing Festivalról játszottam. Egy viszonylag meglepő mondattal nyit az elején, azért is folytattam tovább a játékot. Amikor azt kérdezte, félek-e a haláltól, mire Igen-t válaszoltam, amire azt felelte, hogy talán nem is a haláltól félek, hanem attól, hogy vannak még elintézetlen dolgaim.
Egyébként az egész játékot körüllengi az álom és az elmúlás körül lavírozó gondolatkör. Van olyan elmélet, egyébként, ami a halált inkább az álmok világához tartozónak találja. Már a címben is szerepel a halál, meghalás szó, igaz a tűzre értve, de akkor is jelen van valahogy. Négy álomhelyszínt járhatunk be a játékban, és időről időre fel kell kelni, és dobni kell a tűzre néhány álombeli lépés után, különben meghalunk (ez de kedves). Szerencsére a játékban más módon nem halhatunk meg, de ez éppen elég, hogy elrontsa az aznapi (valóságos) álmunkat.
Halálábrázolások a játékokban és filmekben
Egyébként a halált ábrázolni sokféleképpen lehet, legszimpatikusabb a C64-es és a retro játékokban ábrázolt halál: Sematikus figuránk elpusztul, de sebaj, van új életünk, és ha nincs, bármikor újrakezdhetjük, és különben is, a 8-bites retro ábrázolás nem teszi lehetővé a halál annyira naturalisztikus ábrázolását. A mai modern kereskedelmi játékokban a halál előfordul, és naturalista és véres, de nem foglalkozunk vele, az adrenalin-löket miatt, amit játék közben kapunk. Az interactive fiction-ben is újrakezdhető a játék, a halál ott sem (annyira) vészes.
Talán a filmek világa, amiben egyedül rosszul hat a pszichére a halálábrázolás, Bagdy Emőke meg is említi, hogy a véres jelenetek vetítése csökkenti az immunrendszer hatékonyságát, de a kommunikáció szakon a tanszékvezetőm azt mondta, a mostani fiatalok már immunisak a horrorra, a halálábrázolásra. Sőt, olvastam tanulmányt, ahol kifejezetten ajánlják a serdülőknek a horrorfilm-nézést. Mert úgymond „összekovácsolja” a korcsoportot.
Amit még el akarok mondani, hogy kissé hasonló a játékmechanizmusa, mint az én egyik első játékkezdeményemnek, az Insomnia – Free Kritika Edition-nek (a világgép.hu (már nem használt) oldalamon fent van, úgy tudom). Valójában ez a játéktechnikai ötlet bennem már a 2000-es évek elején megfogalmazódott, de utána jöttem rá, hogy amilyen jó ötletnek tűnik, olyan unalmas lehet a megvalósulása. Nagyon kell tudni ahhoz, hogy ne forduljon unalomba az ébrenlét és álom ciklusok ismétlődése. Ez jelen esetben sem sikerült maradéktalanul, szerintem. Maga a játék az ígéretes kezdőmondat ellenére felejthető történettel rendelkezik.
Enyhén álomszerű, enyhén szürreális, kis fantasy beütéssel, de semmi extra. Magyarul feledhető. Ha az álmok világából keresünk interactive fictiont, a Dreamland-ot tudnám ajánlani. (Létezik egyébként interactive fiction-ben és 8-bit retroban is ilyen nevű játék, mindkettő mást takar, de mindkettő jó (valamire).) Egyébként az As the Fire Dies „family friendly”-ként van feltüntetve, nem is értem az okát. Szerintem egy fokkal nyomasztóbb annál, hogy ilyen jelzővel illessük…