Megmondom őszintén, először is ezt a Cut the Sky játékot néztem ki magamnak a Spring Thing Festivalról, aztán, persze, elkezdtem minden mással játszani, kivéve ezzel. Aztán, persze, kiderült, hogy okkal. Elsőre valami Underworld, Penge vagy Kill Bill hangulatú játékra gondoltam, de a játékélmény nem teljesen olyan. Először is: a szörnyeken kívül nem szabad senkit sem bántani, mert könnyen GAME OVER lehet a vége. (A játék talán 2-szer néz el ilyen „baklövést”).
Ez még oké is lenne, de általában mindenki baszakodik velünk: banditák, tolvajok, varázslók, fegyveresek állják az utunkat, de nekünk mindig ki kell találni, mit kell levágni helyettük, hogy megoldódjon a probléma (különben hamar jön a GAME OVER). Szerencsére ebbe nem futottam bele, mert ehhez a játékhoz is van végigjátszás, de ez így meg túl unalmas, az egyetlen izgalom, hogy nem minden pontosan ugyanúgy működik, mint ahogy az ismertetőben le van írva.
A játékban használatos igék
Különböző terepen különböző ellenfelekkel találkozunk, gyakaran kell használni a kardunkat (CUT). Persze nem emberekre, hanem amúgy általában mindenféle tereptárgyat csapkodunk vele. Gyakori még a WAIT ige használata (sajnos), mindig várni kell a megfelelő pillanatra a történet folyamán, mikor kezdhetünk el kaszabolni. Használatos még a THINK ige, amikor nem tudjuk, mit csináljunk, a TALK TO, ha nagy néha beszélni kell valakivel. A helyszínek között a WANDER igével „vándorolunk”, azaz váltunk helyszínt. (Van sivatag, város, völgy sztyeppe, erdő, meg még egy csomó minden, nem sorolom fel mindet inkább.) Valahol sokat kell kardozni, valahol csak meg kell várni, ameddig a helyszín átvált egy másik helyszínbe.
A békés harcos útja
Bevallom, a játék nem az izgalmas volta miatt került fel ide elsősorban, hanem hogy bevezesse a science-fiction és fantasy témát, amit megpróbál vegyíteni, nem túl meggyőző módon. Inkább fantasy ez, mint sci-fi, a bemutatott technika lehet benne simán egy letűnt kor emléke is. Szóval, járkálunk benne, vagyis vándorolunk, várakozunk egy csomót, majd hadonászunk, és általában, ha nincsenek szörnyek, ütjük a tereptárgyakat (élőlények helyett). Érdekes koncepció, de leírás nélkül nehezen lenne játszható, leírással pedig elég unalmas, de szódával végülis elmegy. Végülis az ember unalmában játszik, nem? Na, ettől a játéktól unatkozni ugyanúgy fogsz, de mellette elmondhatod, hogy megismerted egy újabb darabját a tavaszi játékfesztiválnak, a Cut the Sky-t. A cím és a kezdő képernyő alapján többet várna az ember, de ebben ennyi volt.