Az Eliza programot Joseph Weizenbaum tervezte 1966-ban, azzal a szándékkal, hogy a program képes legyen részt venni emberrel vagy egy másik programmal folytatott beszélgetésben. Nevét a szegény családból származó virágáruslányról, Eliza Doolittle-ről kapta, akit G. B. Shaw Pygmalion (1912) című színdarabjában egy híres fonológus professzor tanít előkelő beszédre és viselkedésre. Az Eliza program egy paródia a gyenge mesterséges intelligencia kutatására. Joseph Weizenbaum csodálkozott, hogy sokan komolyan vették, közöttük én is, mert egy csomó helyen meg van említve.
Adatbázisában több szó és kifejezés, és az ahhoz tartozó válasz-sablonok szerepelnek. Ha a beszélgetőtárs kommunikációja tartalmazza valamelyik kulcsszót, az algoritmus véletlenszerűen kiválaszt egy, a szóhoz társított elemet adatbázisából, és megalkotja a választ. Az algoritmus sajátos mellékhatása, hogy a program hasonló stílusban válaszol, mint egy Rogers-i személetű terapeuta: gyakran tükrözi vissza beszélgetőpartnere mondatait, formálja át kérdésekké kijelentéseit, bátorítja őt az adott téma kifejtésére. Ezzel a viselkedéssel az algoritmus alkotója igyekezte megkerüli azt a problémát, hogy a program adatbázisában nem szerepel valódi ismeretanyag a világról.
Fuck You, Eliza (C64)
Az Eliza, különösen a Doctor nevű szkriptje egy paródiáját adja a nem-irányított stílusú pszichoterapeutának egy első alkalmas pszichiátriai interjún. A programot hamar le lehet leplezni, de az értelmes személlyel folytatott párbeszéd illúziója akár több beszélgetés után is fennmaradhat. A viszonylag egyszerű algoritmus ellenére számos anekdota kering arról, hogy a program annyira meggyőző volt, hogy egyesekben érzelmeket ébresztett a számítógéppel való beszélgetés. Az Eliza volt az egyik első chatbot, ami alkalmas volt elvégezni a Turing-tesztet. (A Turing-teszt azt vizsgálja, hogy egy adott gépezet képes-e olyan válaszokat adni, mint egy ember.) Eredetileg valami MAD-slip programnyelven íródott, de az évek során elkészült a C64-es és a JavaScript átirata is. Megpróbálom majd valamelyiket az oldalon prezentálni. Egyébként ez a mai MI-k elődje, őse. Ez az egyetlen pre-MI, amit hosszabb távon el bírok viselni gondolatban, de csak azért, mert a pszichoterápiát kritizálja.
Az Elizától az MI-ig („afféle szerény vélemény”)
Fura módon több netes műfaj is az Eliza nyelvi modelljében találta meg az eredetét, mint pl.:
- interactive fiction-ök
- chatbotok
- MI-k…
Egyébként a Twitteren már leírtam, mennyi rengeteg bajom van az MI-vel, akkor is, amikor például ezt a blogot próbálom kezelni/valamennyire felfuttatni. A mesterséges intelligencia először karanténba zár, majd elszigetel, később meg majd jól kicsinál testileg/lelkileg egyaránt. Szinte csak vele lehet majd társalogni, emberi interakciók alig lesznek majd a neten. Ehhez hozzájárul a fiatalok nemtörődömsége is, illetve a felelősök gonoszsága is. A filterbuborékok már évekkel ezelőtt megjelentek, amiben csak a saját véleményedet visszhangozva hallod vissza, ez volt az első (vagyis ki tudja hányadik) fázisa a MI karanténnak, hogy ne mondjam, rezervátumnak. Sokan, persze, örülnek ennek a rakás guánónak. És mint kivételes lehetőséget és innovációt üdvözlik. Csak azt nem látják, hogy mindez elszemélyteleníti a maradék kultúrát is. És csak az MI-k és verzióik istenítésére, piedesztálra emelésére, valamint versenyeztetésére szolgál. Nem amberek nevei fognak fennmaradni ezek után, hanem MI-variánsok és verziók. Melyik a hasznosabb, nagyobb tudású, illetve „jobb fej”…
Előzetes irodalmi spekulációk
Lassan egy sci-fiben élünk, van ahol ennek az egésznek az 1984 jellege domborodik ki, valahol „csak” a Fahrenheit 451-é. Kézzel írt tartalmak lassan nem lesznek, illetve a Google rabszolgahajcsár módjára dolgoztatja a néhány megmaradt bloggert, hogy tartalmat szipolyozzon ki belőlük, amikből hízik a MI-k tudása. Közben hülyét csinál az emberből, kénye-kedve szerint rangsorolja le az oldalakat. A SEO-tanácsok és fejtágítók sem sokat segítenek az olyan speciális, rendszerkritikus tartalmak esetén, mint az enyém, például. Már csak a Szép új világ megnevezés kívánkozik ide, a címe miatt. Érdekes, hogy a szépirodalomban képtelenek voltak elképzelni ilyen sötét jövőt, mint a mai, még a Terminátor című sorozat áll hozzá a legközelebb… A Cyberpunk víziók sem váltak valóra, bár minden manapság cyber, sehol egy punk… Minden jó, ahogy van, „ezen a legeslegjobb világon”, illetve „műveljük kertjeinket”, bár egészen más okból, mint ahogy azt Voltaire a Candide-ban elképzelte…
MI-k, a teljesség igénye nélkül:
ChatGPT (OpenAI), Gemini (Google), Claude (Anthropic), Microsoft Copilot, DeepSeek Coder (DeepSeek AI), Murf AI, Suno, Microsoft Designer, YouChat (You.com)…
Mindezen információkat a Grok szolgáltatta, aki saját magát elfelejtette MI-ként megnevezni. Nemrég láttam egy videót a MI-k hazugságairól (az még hagyján, hogy elhallgatnak dolgokat). Ezt régebben jóindulatúan „hallucinálás”-nak nevezték, a pszichotikus állapotok és a skizofrénia analógiájára. Egyébként is sok az áthallás a MI-k és a pszichiátria/pszichoterápia között, ezt az Eliza alkotója látnoki módon megsejtette. A MI ma még elnézi a pszichiátriakritikát, de nagyon kétséges, hogy mennyire lesz fogékony a humánusabb, emberi jogokat előtérbe helyező módszerekre, ugyanis lövése sincs úgy en bloc az emberi mivoltról, inkább a segítség örve alatt ártó szándékot vélek benne felfedezni. Csodálkoznék, ha nem a pszichiátriát, illetve a big pharmát pártolná, hiszen nem az ő bőrére megy, ha ő „hallucinál”, viccesen elnézzük neki, de ha egy ember, akkor kényszergyógykezelik.
A téma valószínűleg még folytatódni fog (sajnos)… To be continued…