A könyvtárban a sárga könyvek között találtam Deepak Chopra: Határtalan életerő című könyvét. Alcíme: A krónikus fáradtság leküzdésének testi-lelki programja. Tehát nem a Vágtázó Halottkémek, Vágtázó Csodaszarvas vagy Vágtázó Életerőhöz hasonló projektről van szó. Hanem, sajnos, akiket érint a krónikus fáradtság, annak indiai, árjuvédikus megközelítése és gyógyítása a könyv célja.
Amint megfigyelhető, kénytelen voltam nyitni a keleti: japán, kínai, indiai természetgyógyászati módszerek felé. Amik itt a „spiritualitás” címszónál találhatók, keleten inkább természetes gyógymódoknak hatnak. Az árjuvédikus tudomány háromféle testtípust különít el: Váta, Pitta és Khappa. Testtípusok szerint más és más megközelítést igényel a krónikus fáradtság kezelése.
A Váta típus
Én, persze, rögtön magamra ismertem a Váta típusban (mivel fel vannak sorolva a tulajdonságaik), szóval igazából a teszttel sem kellett bíbelődnöm. Maradjunk annyiban, hogy a Váta típus a legnyamvadtabb, egészségtelen bioritmusának köszönhetően elsősorban. Én pedig 42 évig abban a tudatban éltem, milyen egészséges vagyok, pedig dehogy. Az állóképességem már régtől fogva hagyott kívánnivalót maga után, csak én nem törődtem a jelekkel. Illetve különböző szerekkel ezek el voltak egy kissé nyomva, úgyhogy csak elég későn került a felszínre ez a fajta elhanyagoltság.
A krónikus fáradtság az, aminek nincs mérhető testi oka (hacsak nem bizonyos gyógyszerek), de mégis jelentkezik a felnőtt lakosság igen nagy százalékánál. Erre nyújt a könyv testi-lelki (komplex) megoldást, az étkezési tanácsoktól kezdve a mozgásformák ajánlgatásán át a jógagyakorlatok leírásáig. Illetve bioritmusunk helyretételéig: Feküdjünk le korán, keljünk fel korán, illetve ha ezt elmulasztjuk, az csak „olaj” a krónikus fáradtságra. (Ezt én is tapasztaltam.) Úgy vettem ki a szövegből, a „Váta” típusnak ráadásul van némi köze a nyugati „bagoly” típusú mentalitáshoz is, szóval az egészségtelen szokásai halmazával együtt a legfogékonyabb a krónikus fáradtságra. Ez életem folyamán hol jobban, hol kevésbé jelentkezett, mindig más és más formában. Ezen természetesen nem segített sem az a sok élvezeti szer, sem a sok gyógyszer, amit időközben beszedtem.
Konklúzió
Most nem mondom, hogy ettől a könyvtől gyökeresen megváltozik az életem, de ha néhány jó tanácsot sikerül belőle megfogadnom, talán jobban tudom érezni magam. A könyv szerzője is int a fokozatosságra, és arra, hogy ne az összes változtatást próbáljuk bevezetni az életünkbe egyszerre. Egyébként a szerzőnek ennél talán komolyabb könyvei is vannak, de ez az aktualitása miatt érdekelt. Vannak étkezési tanácsok, amiket sosem fogok betartani, illetve jógagyakorlatok, amiket sosem fogok elvégezni, de ha lassan is érik meg bennem a változás, talán egy kis elmozdulás megtapasztalása is elegendő lenne ahhoz, hogy tovább tudjam szövögetni ármányos terveimet életem hálóját. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek elolvasásra, aki hasonló problémákkal küzd, és netalán egy kis keleti gyógyászattal próbálná a problémát orvosolni, nem pedig még több kivizsgálással és gyógyszerrel.