Azt gondolom, a legeslegutolsó költő, akit a legeslegutolsó felvételire tanultam csak meg, de akkor eléggé mélyrehatóan. A középiskolában egy egész órát szenteltünk egyetlen külön költeményének, ez a Babits Mihály: Jónás könyve. Ez jó fogásnak ígérkezik, nyilván, didaktikai szempontból is. Biblia is, pontosabban Ószövetség, vers is, Babits is, sok minden benne van…
Életrajzában kalsszikus műveltsége, tanársága, illetve maguk a versei fogtak meg leginkább. Mostanában kiadták néhány esszéjét is, Esztergomi esszék címmel, ott még nem tartunk… A könyv, egyébként, amiből (újra)olvastam a verset, Matúra kiadvány. A Matúra szerintem a filozófiai sorozatával jeleskedett inkább, de magyaros témában is hozza az átlagos tankönyvi szintet, illetve annál némileg többet. Itt is szerepelnek (ma úgy mondanánk) extrák: Mint az eredeti Vizsolyi Biblia Jónás könyve szövege, Babits Mihály: Jónás könyve szövege, Jónás imája, egy-két rövidebb tanulmány, illetve recenzió és életrajz. Plusz a jó öreg fekete-fehér fényképek, Babits Mihály fontosabb versei kézírással és mellette nyomtatott formában.
Ókori és modern próféták
A történet egy próféta történetét dolgozza fel, aki nem volt jellemzőek a klasszikus görög-római kultúrában, jellemzőek volt viszont az Ószövetség történelmi idejében, sőt, a mai napig találkoz(hat)ni önjelölt prófétákkal. A próféta látnok, aki Istentől jövő üzeneteket közvetít az embereknek, mai szóval hallucinál (és nem szégyelli). Állítólag manapság is léteznek isteni vagy egyéb sugallatra írt, állítólagosan diktált művek, és az emberek ezeket általában szeretik olvasni. Mert olyan harmonikus gondolatokat közvetítenek, amik megnyugvást hoznak a számukra.
Nem így volt teljesen a bibliai időkben: Jónás prófétának az Úr meghagyta, hogy „kiáltson a város ellen”, és itt Nyíregyházát Ninivét értette ezalatt, de Jónás próféta vonakodott teljesíteni Isten akaratát, a tengerészek ledobták a hajóról, mert vihar támadt miatta, majd később benyelte egy cethal, van erről egy mém is, hogy magyarázkodik a feleségének, hogy hol volt a hétvégén…
Végül mégiscsak vállalta a „küldetést” prófétált a város bűnei ellen, és megjövendölte, hogy az Úr el fogja pusztítani a várost, ha nem lesznek normálisabbak és istenfélőbbek. Majd kivonult a pusztába, és várta az eredményt… A niniveiek jöttek, hogy „hány nap van még hátra”. De Jónást az Úr cserben hagyta. Mert mégsem pusztította el a várost. Helyette megint Jónás árnyékot adó növényét tette tönkre, példázat gyanánt. Tehát a békés Jónás először nem akart konfrontálódni a niniveiekkel. Később, mikor már maga is bosszúra szomjazott, már Isten nem teljesítette a tervét/vállalását. De pontosan azért nem, mert Jónás szavai addigra kicsíráztak néhány Ninivei lélekben, és az Úr ezt pontosan elegendőnek találta ahhoz, hogy ne pusztítsa el a várost.
Újabb allegória, ezúttal kifejtetlen és homályba burkolózó
Ez a történet szintén allegória valamire, tehát van jelenség, amire ráhúzható, például akár erre a blogra is, ha nagyon úgy akarom, most nem fejteném ki bővebben. Érti, aki érti, aki nem, nem. Bár általában azt soktam mondani, a verselemzéseknél semennyi magyarázat nem elég. Tehát eléggé „iskolásan” közelítem meg a dolgot (mármint a verselemzés témáját), most mégis azt kell mondanom, hogy a vers „önmagát magyarázza”, illetve, aki nem érti, annak maradjon meg egy szép bibliai parafrázisnak, amit Babits bácsi csinált, és ez is csak egy allegória valamire.
Például arra, hogy ha prófétálunk valamit, és az mégsem következik be, nem biztos, hogy bennünk van a hiba. Vagy éppen az erényünk válik hibává, mint itt is… Talán a körülmények áldozatai vagyunk mi is, talán a véletlenek összjátéka tréfál meg minket, és mind e mögött felsejlik Isten, mert minden okkal és céllal történik (vagy pedig nem). Mert valójában 2 lehetőség van: Vagy minden véletlen, vagy semmi sem az. Vagy az is lehet, hogy valami véletlen, és valami nem (ez a legkevésbé valószínű). Ezen vitatkozzanak a teológusok, inkább, szerintem.
Számomra „modern nyelven” azt közvetíti, hogy a „lóf@sznak” is vége van egyszer, vagyis a legbéketűrőbb embert is ki lehet hozni a sodrából. Aztán, persze: „Ember tervez, Isten végez.”
„Bízd reám, majd szétválasztom én.
A szó a Tied, a fegyver az enyém.
Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.
Ninive nem él örökké. A tök sem,
s Jónás sem. Eljön az ideje még,
születni fognak újabb Ninivék
és jönnek új Jónások, mint e töknek
magvaiból uj indák cseperednek,
s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi
az én szájamban ugyanazt jelenti.”