Állítólag az újságírásnak eleve ellenzéki természetűnek kell lennie, mert a kormányközeli „újságírás”, az általában már a „propaganda” címszó alá tartozik. Ezt kőbe vésett igazságként szokták általában közölni/oktatni még a kommunikáció szakokon is. Ez az, aminek nem feltétlenül kellene így lennie. Mégis így van. A propaganda a egyrészt a mennyiségi sulykolással és egyszerűségével operál, bár vannak kimondottan szofisztikáltan gyűlöletkeltő platformok, pl. Mandiner, Pesti Srácok, stb. Amikor igencsak meg kell dolgozni azért, amikor védhetetlen állásponotkat „pártolnak ki”, illetve „mosdatnak”. Közpénzen.
A propaganda alól senki sem vonhatja ki magát, még én sem. Aki baloldali el kell gondolkodnia, hogy mennyire marad a „filterbuborékában”, vagy lép ki a komfortzónájából. A propaganda hatására az emberben megfogalmazódik a transzneműség bírálata, a homoszexualitás megítélése egyre inkább ambivalenssé válik. Habár én magam nem vagyok rasszista, sőt, viszont ismerek pár rasszistát, akit el tudok fogadni, pont azért, mert a más területen elért eredményeik felülírják a rasszizmusukat. Az önmagában való l’art pour l’art rasszizmust továbbra is idejét múlt bullshitnek tartom, mind a mai napig.
Magyarországon a jobboldaliságnak nagyobb a hagyománya, mint a baloldaliságnak
El kell fogadni, hogy Magyarországon egy ideig már nem lesz számottevő baloldali politizálás. A Kétfarkú Kutyapárttal tettem volna egy próbát, de ahhoz jelenleg nem látom elég derűsnek a dolgokat, hogy viccelődni kezdjek. Bár, kinek mi a vicces, ugye. Valakinek az 1984 is „szatirikus regény”, kétségtelen, hogy van benne egyfajta abszurd humor. El kell fogadni, hogy a magyarság egy alapvetően jobboldali beállítódású nép. A szocializmusban is inkább csak a szavak szintjén volt baloldali, retorikájában.
Felesleges ezért ostorozni tovább őket, pláne „megjavítani” próbálni. Valójában mindig is több jobboldali barát, ismerős vett körül, mint baloldali. Gondolom, részben magyaros műveltségem, és a vele járó, némi történelmi tájékozottságom nyomán… Egészen a legutóbbi időkig. Még Világgépen is többségbe kerültek a jobboldali nézeteket vallók, mint a balos „erők”. Ha jobban megkapargatjuk, aki balos, az se mindig igazán balos, valójában. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az ember élete folyamán általában eljön az a pont (normális esetben), amikor már konzervatívabbá válik, elfogadóbbá válik például a vallással, magyarságtudata erősödik. Mintegy kénytelenségből is, mivel egyre jobban látja, hogy ebben az országban ragadt. Önvédelemből asszimilálódik, paradox módon, így próbál betagozódni.
A víz allatti áramlás, amerikai és magyar típusú jobboldaliság
Egy ideje „víz alatti áramlásként” bekerültek már inkább jobbos(nak tartott) jelenségek, mint például Bagdy Emőke, stílusa nyomán, illetve műveivel az oldal egyik „sarokkövévé” vált. Vagy legújabban Dsida Jenő tűnt fel, követve a legújabb irodalmi „trendet”. A pszichiátriakritkának is mindegy, hogy jobbról vagy balról jön, az önsegítő irodalomnak is. Bár, inkább tartom ezeket balos találmánynak, amiket átvett a jobboldal is, főleg Amerikában, újabban. Az amerikai típusú jobboldaliság, egyelőre még mindig vidámabb, mint a magyar, Robert F. Kennedy egészségügyi miniszter és Donald Trump is túlságosan „konteósnak” minősül a magyaroknak, főleg mert engedik kritizálni a vakcinázást, és a pszichiátriát. Magyarország ezeket a kontrolleszközöket egyelőre nem hajlandó elengedni, ezzel ismét anakronisztikussá és nevetségessé válik. Nem baj, be kell látni, az USA-tól mindig is le voltunk maradva, az EU-tól is, akár szemléletben, akármiben. Ez a néhány éves lemaradás mindig is meg fog maradni. Csak könyörgöm, ne kanyarodjunk vissza még pluszban az időben, mert az már tényleg nem hiányzik.
Oké, Magyarország, legyél jobboldali, de ébredj már fel végre Csipkerózsika álmodból! Egyébként ha jobban megkapargatjuk, ez az egész baloldali-jobboldali felosztás egyszer csak idejét múlttá válik. Az egész fogalomrendszer és felosztás elavult, vagy előbb-utóbb azzá is fog válni, remélhetőleg, mert a eredetileg a francia forradalmi kormány és parlament ülésrendjét követi le és szimbolizálja. Már, bocsánat, de kit érdekel a francia forradalmi kormány ülésrendje manapság? Hát, nyilván senkit. Vagyis elnézést attól, kérek azoktól, akit pedig pont igen. Gondolom, történészek… 🙂 Ritkán írok önálló véleményalkotó cikkeket, pláne politikai témában, azt is maximum hó végén, hó elején szoktam, ha úgy jön ki, ez egy rendhagyó alkalom volt most. Végül is nem szégyen, ha az embernek vannak önálló gondolatai. Kivéve a pszichiátria szerint. Az meg annyira nem érdekel már, „hogy szinte hihetetlen”…
https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/alkotmanyt-a-francia-nepnek