Teréz anya breviáriuma Kalkuttai Szent Teréz gondolatait és útmutatásait tartalmazza az év minden napjára. Azért emelhetjük ki, hogy Kalkuttai Szent Teréz, mert rajta kívül még létezik Avilai Szent Teréz, Lisieux-i Szent Teréz, akik, ugye, manapság már hamarabb hozzáférhetők, bizonyos értelemben, mint Kalkuttai Szent Teréz. Ugye vallás és vallás között van különbség, kereszténység és kereszténység között is, de még római katolikus és római katolikus szerzők (akár szentek) között is van, aki jobban preferált.
Egykor az egyik korszakom volt a katolikus és protestáns vallásháborúk (illetve ha nem háborúk, akkor is kisebb-nagyobb odamondások, vallási türelmetlenség) kora, ezeknek kiemelkedő művei Magyarországon Heltai Gáspár Háló, illetve Bornemissza Péter Ördögi kísértetek című művei protestáns oldalról, illetve még sokan mások. (Indultak még: Alvinczi Péter, Méliusz Juhász Péter, Medgyessy Pál, stb.) Velük szemben állt az egy szem Pázmány Péter a barokk korban katolikus részről. Manapság talán kulturáltabban zajlik a diskurzus: Nem fojtják meg egymást egy kanál vízben, nem hajigálják ki a kassai városháza ablakából, nem égetik el máglyán egymást (mint akár a református Kálvin az unitárius Szervét Mihályt, ugye, Genfben). Hanem csak eltüntetik egymás műveit, illetve összehordanak egymásról tücsköt-bogarat. Magyarországon Kalkuttai Szent Teréz finoman szólva sem éli reneszánszát. Talán a felfogása miatt. Ami nem éppen a katolikus egyház „vidámabb arcát” mutatja.
Akkor az egyház most jótékonysági szervezet, vagy nem?
Ma Magyarországon a római katolikus egyháznak is az a szárnya a mérvadó, amely szerint az „egyház nem jótékonysági szervezet”, és ezzel a gondolatkörrel nem is félnek turnézni/haknizni. Akkor már a görögkatolikus egyház szimpatikusabb, mert nekik még talán igen. Teréz anya is van (pult alól), igen, nagy nehezen még Kalkuttai is… Ha jobban megnézzük egynémely gondolatát, talán rájöhetünk, miért:
„A szegénység tesz szabaddá bennünket. A szegénység szüli a boldogságot. Eszerint kell élnünk, és erre a boldogságra vágyakoznunk.Ízleljétek meg minden nap a szegénység adta örömöt! A szegénység számunkra választás; a szegények között a legszegényebbek számára pedig az élet.”
Az 50-es években távozott hazájából, Albániából (ahol Agnes Gouxha Bojaxhiu néven született), és Kalkuttában alapítótta meg a Szeretet Misszionáriusai nevű szerzetes rendjét, ami később világszerte elterjedt, Magyarországon, főként Budapest környékén is volt néhány „fiókszervezete”. Mondom: volt… Talán Érden, az eredeti helyükön még mindig megtalálhatóak, ha igaz… Mutatóba…
Annak ellenére, hogy a ’70-es években Nobel-békedíjjal tüntették ki, halála után rekord sebességgel avatta II. János Pál boldoggá, Ferenc pápa szentté, mégis már a korában voltak ellenzői, akikről breviáriumában Teréz anya meg is emlékezik a Te csak Jézusra hallgass! című írásában. Többek között szemére vetik túlbuzgóságát, pénzügyi dolgokat, vallási türelmetlenségét, hozzá nem értését orvosi témákhoz, szélsőjobboldali személyekkel való kapcsolattartást. Különösen egy indiai származású brit orvos lelte ezekben örömét, aki Kalkuttában dolgozott neki. Talán „savanyú volt egy kicsit a szőlő”. Talán „minden szentnek maga felé hajlik a keze” valamennyire, mindegy, a magyar Wikipédia tételesen foglalkozik a dologgal (kicsit talán túlságosan is mélyen), akit érdekel: