A Müller Péter Sziámi: Első kötet most már önmagában jelez valamit, mégpedig a mindenkori kortárs magyar irodalom abszurditását. Ami akkor is abszurd, ha nincs ilyen szándéka. A mindenkori magyar irodalom egy belterj, benne ugyanúgy az uram-bátyám rendszer működik, mint a politikában, még akkor is ha általában politikamentes, vagy inkább baloldali elkötelezettségű. Haveri köröknek, irodalmi divatoknak van alárendelve. Aztán ezek közül is valaki megunja a banánt, és lelép külföldre, hogy onnan nyilazzon vissza, hátrafele. (Régi jó magyar szokás szerint, természetesen.)
Történeti áttekintés szubjektív felfogásban
Ennél még messzebbről kezdeném a történetet. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szocializmus, abban egy Garázs nevű műsor, amit Nagy Feró vezetett. Ez a Nagy Feró meghívta Földes Lászlót (Hobo), valamint Müller Pétert (Sziámi), hogy beszélgessenek a a költészet és a dalszövegírás mibenlétéről. Ők hárman egyébként a 3T (támogatott, tűrt, tiltott) kategória két utolsó helye között lavíroztak. Eléggé bohózatba illő módon. Sziámi azt mondta, nem is vette őket komolyan. Némi hasonlóságot vélek felfedezni a mai marketing és az akkori politikai kategóriák között, már ami az egyszerű jelszavak vagy hívószavak használatát illeti (mint példáula az 5P vagy 5M). No offense, csak úgy mondom. 🙂
Müller Péter Sziámi azt mondta, hogy a dalszövegek ugyanazok, mint a versek, Hobo viszont azt, hogy a dalszövegek mások, mint a versek. Vagy éppen pont fordítva. Az sem biztos, hogy pont a Garázs műsorban hangzott el. Egy viszont biztos: Hogy a teljes ellenzéki értelmiség, aki megjelenési lehetőséget kapott, 4-5 személyre korlátozódott: Nagy Feró, Müller Péter Sziámi és Földes László (Hobo). Hozzájuk csatlakozott még humoristaként Hofi Géza, esetleg még Nagy Bandó András. Slussz-passz. Nem volt ennyi „híres ember”. Nagy Feró és Hobo azon versenyeztek, hogy ki hány megyéből volt kitiltva. Sziámi jellemzően időszakonként az összesből, illetve főleg illegális kazettákon terjedtek a dalai, zenéi.
A könyv felépítése, illetve tartalma, röviden
Érdekes módon ezeknek az embereknek problémáik támadtak azóta is a költészettel: Ahogy egy idő után Hobo Viszockij- és József Attila estekkel házalt, úgy Sziámi is, színházi és egyéb rendezései mellett a mai napig töpreng(het) a költészet természetén, azóta a bizonyos beszélgetés óta. Talán ezt jelenti kissé ironikusan a Müller Péter Sziámi: Első kötet most kötetcím. Úgy látszik, utólag végre arra az elhatározásra jutott, hogy a költészet az, ami a költészetről szóló költemény. Illetve ezeket a verseket már csak elfogadják költészetnek, akármilyen kirekesztő is a mai magyar irodalmi közélet. Valójában egy fricska ez a kortárs költőknek, annak ellenére, hogy elismeri benne az ő teljesítményeiket is. Néhány helyen kissé Így írtok ti jelleget ölt a könyv, híresebb költők parafrázisaival, máshol pedig nem, pl.:
Ön bíráskodás
Ön bíráskodás során többször
hazug ítéletet hozott.
Ráment pár emberélet is, de
mégsem kapott piros lapot,
még sárgát se, has jól emlékszem,
mondja, ez mégis hogy lehet?
Parancsra tettem, így nem bántott
más, csak a lelkiismeret.
Müller Péter Sziámi és a pszichiátriai érzékenyítés
Müller Péter Sziámi annak idején kapcsolatba került a pszichiátriával is (amellett, hogy jelentettek róla, és zaklatták a filmrendezői szakon, ahova járt), szóval valamivel érzékenyebb a témára, mint az átlag. Időről időre részt vett „érzékenyítő kampányokban”, ami a pszichiátriai betegeket illeti. Illetve Bérczesi Robit is párfogásába vette (ahogy többen is), annak ellenére, hogy neki is volt ilyesmi története (skizofrénia, drog, stb). Müller Péter Sziámi nemrégen kapott egy levelet, amiben közölték, hogy Kossuth-díjat adományoznak neki. Erre ő egy frappáns szöveget kerekített arról, hogy ez egy ünnep, és ő sohasem szokott ünneprontó lenni. Amivel elfogadta az odaítélt megtiszteltetést. Történet vége. (Egyelőre.)