Lauren Kennedy West-et, gondolom, sokan ismerik. Akik véletlenül nem, azoknak elmondom, a YouTube csatornáján @LivingWellAfterSchizophrenia osztja meg csodálatos gyógyulása történetét. Amennyiben ketogén diéta segítségével maga mögött hagyta a skizoaffektív zavarát, amit néha összekever a skizofréniával. Ami úgy tűnik, mintha véletlen lenne, mégsem az: A kettő ugyanis ugyanazt takarja. Érdemes elolvasni a top kommenteket is. Valakinek például a futás, meditáció, álomnaplózás kombó jött be. Valaki, mondjuk, abbahagyta az alkoholt és társait. 🙂 Mindenesetre érdemes odafigyelni magunkra, ilyen téren is, akár nemvárt eredményekben is jogosan reménykedhet az ember, ha így cselekszik.
Idézőjelek, zárójelek, perjelek, meta-testbeszéd, meta-írásjelek, óvatos fogalmazás
Lauren Kennedy West legújabb videóját mégsem ezért tartom érdemesnek a megtekintésre, mindössze 8 perc körüli az egész, hanem mert újabb gondolatok ébredésére/ébresztésére sarkallt/inspirált. (Újabban rászoktam erre a fura perjelre. Nem baj, annyi problémám legyen az életben.)(A zárójelekre már régebben rászoktam. Az idézőjelekre is. A képen éppen Lauren Kennedy West látható, amint „idézőjelet” formáz az ujjaival.) Mindegy, ezek a dolgok csak azokat érdeklik, akik, mondjuk kényszeresek. Hagyjuk is. Kényszeres vagy pedáns? Lényegében mi választja el a kettőt? Semmi. Lovaglás a szavakon.
Szóval a legutolsó témája az volt, hogy: „Te jó páciens vagy-e?”, és ennél a formázta az idézőjelet. A YouTuber sok mindent elhallgat, illetve „ráhagy” a pszichiátriára. Mondjuk, azoknak az önsegítő könyvek szerzőinek a mintájára, akik nem akarnak balhét/konfrontációt. Tehát a jó páciens léte feltételezi azt is, hogy van rossz páciens is. Köztudott dolog. Akiket a pszichiáterek „nem szeretnek”, hogy finoman fogalmazzak. „Problémás skizofréneknek”, meg hasonlóknak mondják őket, legenyhébb változatban. Sőt, van olyan páciens, aki titokban jár addiktológiai/pszichiátriai kontrollra, és van olyan is, aki nem nem-páciens páciens, ebből is van kétféle, az egyik, aki már tényleg nem, a másik, aki letagadja.
A páciensek fajtái: jó páciens, rossz páciens, titkos páciens, nem-páciens páciens
A jó páciens nyugalma érdekében együttműködik a pszichiátriával. Vagy: valamennyire együttműködik. Vagy: többé-kevésbé együttműködik. Együttműködik továbbá legalább egy munkahellyel, rehab céggel, szintén a nyugalma/megélhetése/pénze érdekében. Mármint amennyiben bír. Oké ez tiszta sor.
A rossz páciens valamiért inkább önelemzőbb, elgondolkodóbb típus. A rossz pácienst démonziálni kell a pszichiátrián, hogy ne rohassza meg a jó pácienseket, legalább, izolálni, kiközösíteni kell, erre sarakallják azokat a szervezeteket is, akik segíteni lennének hivatottak. Nem baj, ez a modell nem is igényel ilyenfajta segítséget. Miért csinálja a rossz páciens, amit csinál? 1. maga miatt, 2. (maga)mutogatás miatt, 3. a többiek segítségére/okulására. A sorrend felcserélhető/tetszőleges, most szerintem a saját esetem írtam le. Lauren Kennedy West esetében is valószínűleg hasonlóképpen működik a dinamika.
A titkos páciens, aki általában „társadalmi funkciót vállal”, nemritkán „segítő pályán”, csak titkolnia illik, és a „kertek alatt” szökdösik el kontrollra, munkaidőben, nyári vakáció címszóval pszichiátriai osztályon „hawaii-ozik”. Egyébként ő is jó páciens, csak titkos páciens, protekciós páciens. Állítólag, menedzserek, top vezetők, politikusok között is akad ilyen, majd hiszem, ha akarom, mindenesetre más az elbírálás.
A nem-páciens páciens az, aki már kikerült a pszichiátria látóköréből, illetve ezek takarásában, aki maga is titkos pácienssé szeretne válni, ezt úgy próbálja elérni, hogy titkolja a diagnózisát, és megkeseríti az életét a többi jó páciensnek, illetve rossz páciensnek, hogy egyszer majd (talán pont ezáltal) valami jobb funkcióba kerülhessen, és teljes értékű, top secret, VIP páciens váljon belőle, ez minden vágyálma, ezért teszi nehézzé a többi páciens életét, és az a nagy büdös helyzet, hogy ebben a rendszerben (a fasiszta kápók mintájára) erre minden esélye megvan. Illetve, ha nincs, legalább jól szórakozott.
Betegség vagy személyiségzavar: is-is, vagy egyik sem, leginkább csak jellemhiba?
A mentális betegnek diagnosztizált ember nem jelent automatikusan jó embert. Sok a spicli, seggnyaló is közöttük. A leszázalékolásra gyúró, egyébként a pozíció kicsikarásáért minden aljasságra képes „kollaboráns”. Érdekes módon, náluk nem működik az „érzékenytés”, a „szolidaritás”, „bajtársiasság”, született seggnyalók, általában valamelyik totális rendszer termelte ki őket. (Az utóbbi időben volt egy pár.) Bár leginkább most itt a Kádár-rendszerre gondolok, ezzel a passzussal/passzporttal/útravalóval itt is megélnek bőven. A gulyáskommunizmus és a gulyásfasizmus között átmenet nem volt zökkenőmentes, de aki nem tudott privatizálni, az legalább átmentette az elvelenségét/értéktelenségét.