Bödőcs Tibor legeslegelső poénja, hogy volt, hogy 9 éve végzi a magyar szakot, és úgy néz ki, hogy előbb fejezi be, minthogy elvégezné. Nos, maradjunk annyiban, hogy erről a témáról szerintem én még neki is tudnék újat mondani, úgyhogy inkább nem részletezem. Bödőcs Tibor: Addig se iszik című első könyve úgy kapta a nevét, hogy megkérdezték az apját, hogy mit szól ahhoz, hogy a fia könyvet ír. És az ominózus, könyvcímnek is beváló idézetet nyögte be válaszképpen.
Szóval Bödőcs Tibor: Addig se iszik című könyvét már én is kétszer-háromszor is megvettem. Mert ugye, stílszerűen elittam az árát. Nomen est omen (a neve a végzete, mármint a könyvnek). Na, de félre az ilyen rosszízű tréfálkozással, mert ez a könyv most is kihúzott a slamasztikából. Az eszmei mondanivalójával kezdve, azt kell mondanunk, hogy teljesen más, mint amit elsőre várunk. Mert nem standupos poénokat tartalmaz, nem is baloldali politizálást folytat, hanem Karinthy Frigyes Így írtok Ti című könyve nyomán stílusparódiákat tár elénk. Csak nem főként versben, hanem prózában. És Krúdy-tól Orwellig az összes jelentősebb alkotót tartalmazza, amire leginkább csak magyarszakosoknak van ideje végignyálazni. Mármint az eredetiket, de a poénok viszont csak úgy az igaziak, ha ezeket olvastuk. Legalábbis nekem. Amúgy nem kötelező. A kötelező sem kötelező. A kötelezően ajánlott sem. A kötelezően szabadon választható pláne nem.
Mondjunk vicceset Szabolcs megyéről!
Szóval azért húzott ki a pácból ez a kötet, mert éppen a humorosnak beállított Vidor Fesztiválról akartam valamit írni, valami helyi ízűt, de az egész történethez dallamtapadásként csak a Nagykálló elmegyógyintézetén forgattam magam. Hogy viccfesztivál helyett viccosztály, ez járt a fejemben. Ennyit a helyi aktualitásokról, amikor felcsaptam Bödőcs Tibor Addig se iszik könyvét. A vitatható, hullámzó minőségű fülszöveg után (nem rossz, de lehetne jobb), egyből megyénken kezdi a búcsúszentlászlói (egyébként Zala megye) fenomén (mármint Bödőcs), a Krúdy Gyula: Ma Szindbád viszi az oviba című írással. Aminek már a kezdő fejezete zárójelbe tesz mindenfajta vidorfesztiválos aktualitást. Nem tettem le végleg arról, hogy írjak erről a rendezvényről is. De úgy az igazi szerintem a könyvismertető, ha idézünk is a műből, tehát:
„A tirpák Casanova. A férfi Proust. A szatmári Virginia Woolf. Hangját hárfához, termetét NBA-s játékoshoz szokás hasonlítani. Miatta ringunk abban a hitben, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában mindenütt, mindig és szüntelen friss libatöpörtyű-illat szálldosott a légben, mely töpörtyűt egy kancsal Miss Universe szervírozott démoni catwalkkal. Kalapok, sonkák, bormérések nagy ösmerője. A női nyakszirt specialistája, harisnyprofesszor, hosszú fekete/szőke/barna/vörös hajszálgyűjtő: az asszonyállat David Attenborough-ja. Ráadásul még egy fröccsfajtát is elneveztek róla. Érhet-e el író ennél többet a magyar glóbuszon?”
És nem fognak ezért pofán vágni?
Hát, öö…, igen, maradjunk annyiban, hogy ez még annál is jobb jellemzése megyénknek, mint amit tegnap délután hallottam a Vidorral párhuzamosan zajló Nyíregyháza-Diósgyőr meccs záróakkordjaként. Amikor is a debreceni tirpákozást megszégyenítő cigányozással, és viszontrohadékozással köszöntötték egymást a két megye béközepes „sportnagykövetei”. És azt kell, hogy mondjam, hogy kellett az a rendőrségi felvezetés, mert különben senki nem garantálja, hogy az északkelet-magyarországi rangadó csúfos(abb) véget érjen. Hát, ennyi a könyv- és helyzetjelentés a keleti végekről. Igaz, Bödőcs-könyvekkel le vagyok maradva, de majd igyekszem bepótolni. Mert a könyvesboltokban akad még elrejtve az ezt követő művekből is példány.
Amúgy asszem, épp tegnap volt itt a Vidoron Király Linda, kíváncsi vagyok, nem kommentálta-e véletlenül Ajsa Lunát? #kurváraaktuálisakarokmalenni
— relax (@imnotill) August 24, 2025