Barabási Albert-László: Behálózva. Mennyire járatódik le napjainkban “a hálózatok modern tudománya”? A zseniség alkonya, és a dilettánsok diadala, avagy sok lúd disznó(ka)t győz. Barabási Albert-László az internet futóhomokjában. Évtizedek tudományos kutatása a levesben a Facebook és társai miatt?
Azt meg kell hagyni, hogy legalább egy pozitív hozadéka volt a web 2.0-nak: igaz ugyan, hogy a dilettánsok kezére adta az internetet, de egyúttal letört egy olyan gusztustalanul elitista törekvést is, mint amilyen “a hálózatok új tudománya”. Vagyis az arra való spekuláció, hogy a internet lényegét mint valami magas iskolai attrakciót mutassa be. Bár egyrészt nekem is kinyílik a bicska a zsebemben, amikor arra gondolok, hogy minden hülye járkálhat a hálón. Illetve nyomon követheti a nem éppen neki való tartalmaimat. A rosszinndulatú pasasokról nem beszélve. Attól még nagyobb agyfaszt kapnék, ha az internetet doktorandusz hallgatók sajátítanák ki, abból a célból, hogy horribilis összegekért, az évtizedek alatt összehordott hagymázas sületlenségeiket szajkózzák úton-útfélen. Bár, talán azt lehet, hogy mégjobban el tudnám viselni, mint a Harcosok klubját, és a trollhadsereget, ki tudja?
Egyébként, ha ilyen irányú ambícióik vannak még mindig, ajánlanám figyelmükbe Ted Nelson: Xanadu projektjét. Hogy azt már megvalósítani magas labda? Ha akkora zsenik lennének, mint ahogyan állítják magukról, talán nem lenne az. Persze, pofázni mindenki tud. Ha már itt tartunk, akár még én is…
Az internetes szellemi elit ábrándjait foszlatta semmivé a közösségi oldalak megjelenése
Barabási Albert-László Behálózva című könyve és magas egyetemi körökben végzett munkássága arra enged következtetni, hogy egy internetes szellemi elit kialakítására próbáltak meg kísérletet tenni. De ez a folyamat ugyanúgy kipukkant, mint a dot com lufi, és maga alá temette a web 1.0 összeomlása. Hála Istennek, mert ilyesmire aztán pláne semmi szükség nem volt. A 2002-es könyvben leírtakat szépen, lassan hatályon kívül helyezte a Facebook (2003), Twitter (2004), YouTube (2005). És az összes többi közösségi oldal megjelenése, feleslegessé téve a világhálóról szóló ilyenfajta spekulációt. Bár 2002-ben az év Legjobb Bizniszkönyvei közé választotték. 2004-ben az amerikai elnökválasztási kampány kötelező olvasmánya volt. Inspirált több képzőművészeti alkotást, sci-fit, valamint egy zongoraszonátát. Alapvetően mégiscsak arra bizonyíték, hogy h#lyék az emberek, és minden sz@rt benyalnak. Az egyetemi elit pedig köszöni jól van, és honlapok százezreit tartja fent ebben az időkben diákjai számára, hogy kiéljék rajta mindenféle hobbijaikat.
A jelen cikkben vizsgált könyvről annyit érdemes tudni, hogy 2002-ben adták ki angolul, 2013-ban magyarul, és biztos, ami ziher, időről időre még mindig kapható a Libriben, annak ellenére, hogy valószínűleg egyre kevesebb reményt fűznek a példányok eladásához. A Behálózva című könyv a hálózatok (valós vagy feltételezett) variánsait mutatná be, az egyszerűbb modellektől haladva a bonyolultabb felé. Sajnos, egyre inkább, ahogy haladunk a műben, kezdjük a fejünket a falba verni az ordító marhaságok hallatán. Amit természetesen hatalmas zsenik találtak ki. (Magyarok és nem magyarok egyaránt). Sajnos, a minimum követelmény a könyvben való név szerinti szerepléshez a doktorandusz fokozat. Ezért mezei halandók neve el sem hangzik, zsenik közössége irányítja a világot. És birtokol minden fellelhető tudásanyagot, az egyetemes és egyetemi sznobság nevében, mindörökkön és örökké, ámen. Mégsem ez a legnagyobb probléma vele.
Emberi tényezők leírása fizikai folyamatokkal, „gázképletekkel” kissé necces
A fő probléma, hogy a hálózatokra ráhúzott rendszer véletlenszerű, fizikai és matematikai elméleteket és módszereket használ arra, hogy bemutasson valamiféle emberi kommunikációt. A véletlenszerű egyezése a hálózatok világával a fizikai jelenségeknek olyan egyszerű nómenklatúraként írja le a hálózatokat, ami a leghajmeresztőbb gondolatoknak enged teret. Hogy pl. a hálózatok mint rendszerek leírhatók valamiféle hatványfüggvényekkel, gázkképletekkel(!) és egyéb fizikából vett marhaságokkal. Azt hiszem, az egészből akkor lett elegem, amikor a Microsoft piacvezető szerepét szintén egy bizonyos Nobel-díjas elméletből, pontosabban a Bosie-Einstein kondenzátumból szerette volna levezetni. És nem látta be, hogy a hegemónia az hegemónia, mindenféle “kondenzátum” nélkül is. És itt (is) felesleges a tudományos maszlagot elővezetni.
A legsajnálatosabb, hogy a könyvet az Barabási életmű részeként újra és újra kiadják, annak ellenére, hogy a megállapításai a web 1.0-ről szólnak, abszolút helytelen tudományos megközelítésből. Ha esetleg még lenne is benne 10%-nyi helytálló megállapítás. (Ami természetesen nem a webre vonatkozik). Teljesen eltűnik a jól hangzó, de őrületes téveszmék dzsungelében. Csak az nem fér a fejembe, hogy nem látják be az újabb és újabb kiadásoknál, hogy nem stimmel valami, ugyanis a profit mozgat mindent, mert nem igaz, hogy nem veszi észre senki, hogy az egész könyv, az egész koncepció és az egész “tudományos” módszer bődületesen elavult és idejét múlt. Kihalt a web 1.0-val.
Egy szóval jellemezve: Blöff.