David Sax: Az analóg bosszúja című könyve is igazi „könyvritkaság”, na, nem pont abban az értelemben, ahogy ezt a fogalmat eddig használtam. Azért ritkaság, mert 1000 példányban készült el mindössze, és viszonylag hamar elkapkodták. Bár, szerencsére, az eredeti ár majdnem triplájáért még beszerezhető itt-ott (pl. Libri). A könyvet nem kisebb név ajánlja nekünk, mint egy igazi #spokesperson. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mennyire vagyok hajlandó kilépni a „komfortzónámból” vagy „filterbuborékomból”, hogy itt szerepeltessem őt is. Itt az eredmény. Hát, persze, Szentkirályi Alexandra ajánlója következik, ez nem idegen a POKET filozófiájától sem:
Kóla helyett könyv, automatából 
A Madách téren járva kaptam az alkalmon és a POKET automatából megvettem David Sax, Az analóg bosszúja című könyvet. Nem kisebb név ajánlja, mint Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar fotográfus.
Az analóg bosszúja egy esszégyűjteménye, ami a Washington Post és a New York Times sikerlistáján is szerepelt. Hogy miért választottam ezt? Azért, mert egy nagyon fontos témát jár körül: azt állítja, hogy az analóg dolgok kora nemhogy lejárt, de újra visszatért: minél fejlettebbek a digitális eszközeink, annál nagyobb szükségünk van a könyvek, a társasjátékok, a noteszek és az egyéb kézzelfogható eszközök nyújtotta szigetekre, ahol megpihenhetünk.
Ezt pedig én is így gondolom. Ti mit olvastok?
A digitális bosszúja – Az analóg bosszúja – A mesterséges intelligencia bosszúja
Szóval, akkor David Sax: Az analóg bosszúja a posztdigitális társadalomban felmerült igények jelentkezését regisztrálja „analóg”, azaz „nem-digitális”, nem számítógépes formátumú dolgok, eszközök (magyarul „cuccok” terén). Megfelelő kommunikáció szakos attitűddel (…-val) körüljárja a digitális kor előtti használati eszközök piacát, egy igazi kapitalista szemével, aki a saját bevallása szerint „nem szeret vásárolni”. Amit erős túlzásnak tartok. „Shoppingolni” talán nem, a feleségével, de a szakmájához kötődő könyvekre, illetve „médiumokra” nem sajnálja igazából a pénzt (hanem szórja). Ilyenek a bakelitlemezek, könyvek, elit kategóriás Moleskine-jegyzetfüzetek és koppintásaik, a társasjátékok (a szerinte hard-core D&D kivételével, hm).
Érzelmi és praktikus szempontból, valamint érzelmileg járja körül (és végig) az analóg használati tárgyak, médiumok piacát, nem egyszer üzleti tanácsot, „ihletet” is meríthetünk barangolásai során szerzett tapasztalataiból, amiket Amerika különböző nagyvárosaiban tett a témát tanulmányozva. Analóg megoldásokat keres a „munka világában” (tudtuk, hogy Detroit kb. 50%-a funkcionális analfabéta?), valamint az iskolák, oktatás területén, majd a digitális fejlesztők nagyvállalati kultúrájában is helyet kapnak az analóg eszközök, különben valószínűleg „nyomasztóan hatna” rájuk a környezet. Szó esik még a munka közbeni, kretivitást serkentő meditációkról. Valamint egy tech-cuccok nélküli nyári táborral zárja a könyve témáját. Ez a Walden tábor, ami körülbelül meg is felel, nagyjából, ahogy olvastam, az itteni Waldorf tábornak.
Amúgy elég furának tartom, hogy pont POKET zsebkönyvben adták ki, végigsilabizálni 400 oldalt ebben a formátumban eléggé „furcsa” megoldás. Amúgy angolul már hozzáférhető David Sax: A jövő analóg, na, mondjuk, nem tudom, ebbe belekalkulálta-e a mesterséges intelligenciát, és az az átal generált hisztit, felteszem, még nem igazán, ezeknek a könyveknek a megírása idején…