Hurrá! Addig nyomkodtam a springthing.net oldalt, amíg egyszer csak megjelentek a játékok olyan 14:20 magasságában. Mindig ezt csinálom, amikor új interactive fiction verseny nyílik… hogy aztán hanyagoljam az egészet egy darabig… Bár, aki keres, talál: Roberto Ceccarelli Espresso Moka című játéka pont megfelel ide… Nem lesz túl népszerű, mert szövegbegépelős és nem feleletválasztós játék, de nekem most ez tetszett meg.
Olasz probléma: Nincs kapszulás
A történet roppantul egyszerű: Nem lehet kapszulás kávét kapni a környéken, és ezért Monica és Francesco megfőzi élete első kotyogós kávéfőzővel készült kávéját. A sztori egy olyan játéktípusba illeszkedik, amit „cozy”-nak neveznék, ilyen például a You, Me and Coffee, ahol régi ismerősök futnak össze egy kávéra, vagy a Congee, amiben betegek vagyunk, és ezért levest hoz nekünk a barátunk. Tehát végeredményben nem történik semmi különös. A játék lényegét a nyugtató atmoszféra adja. Ami jelen esetben fel van turbózva egy kis olaszos tempóval.
A szereplők végigszövegelik a játékot, már kezdem érteni például Szalai Nóra Olaszország iránti rajongását, és az 5 perc Olasz Magazint, ezt az életkedvet a játék nagyszerűen átadta. Ráadásul Olaszországban tudtommal a pszichiátriához is máshogy állnak: Bizonyos vidékein az országnak hírből sem ismerik az ilyesmit… Gondolom, köze van az olasz életkedvhez és temperamentumhoz. Amivel ugyan én nem tudnám felvenni a ritmust, de legalább távolról megcsodálhatom. Nos, ebben segít ez a kis játék. Egy kis életkedvet önt az emberbe…
A játék írója, Roberto Ceccarelli, és ez a második játéka az Inform 7-tel, ami azt jelenti, hogy szövegbegépelős, az első a Breakfast in the Dolomites, és a tavalyi IFComp-ra készült… Roberto Ceccarelli saját bevallása szerint egy „boomer”, aki 1981 óta foglalkozik informatikával, először hobbi szinten, bár mostanában komolyabban is.
Az Espresso Moka végigjátszással és színes kézikönyvvel került kiadásra, jelezve kissé a szerző profizmusát. Egyébként – nem csak – olasz sajátosság, hogy a semmiről, vagy az alig valamiről képes az ember oldalalakat megtöltve rizsázni és áradozni. Régebben nekem is jobban ment… Mindenesetre a játékból nekem is sikerült egy kis életerőt meríteni, legalább annyit, hogy megírjam róla ezt az értékelőt… Ami a jelen alaphangulatomhoz képest nem kis teljesítmény…