Gustav Meyrink: A jövő érzékelésének lehetőségei egyesek szerint elbeszéléseket tartalmaznak, valójában szerintem inkább tanulmányok ezek az okkultizmusról. Tehát olyan tanulmányok, amik kívül esnek a tudományos vizsgálódások körén. Inkább a mágia, misztika, kabbala és a keleti filozófiák, jóga, buddhizmus (amire 1927-ben végleg áttért) tanulmányozásának spirituális megközelítéséről szóló tanulmányok. Ma valószínűleg nem találnának rájuk kiadót.
Ha azt mondjuk, tanulmányok, vagy elbeszélések, vagy a kettő ötvözetei, nem járunk messze a valóságtól. Ami feltűnik, hogy az okkult témakörében tett próbálkozásai általában rendre kudarccal végződnek, tehát nem tud felmutatni csodás eredményeket, nem is állít ilyeneket, legközelebb a természetfeletti élményekhez 10 g hasis használatával jutott, innen az egész kötet címadó tanulmányából: Hasis és jövőbelátás transzformált kötetcím, azaz Gustav Meyrink: A jövő érzékelésének lehetőségei. Életében írónk vágyott megtapasztalni a természetfölöttit, ehelyett inkább a maga korában a spiritiszta médiumok leleplezésével szerzett hírnevet.
Prágai miszticizmus és mágikus világlátás
Az írások színhelye minden esetben Prága. Thehát Prágáról nekem nem elsősorban Hrabal vagy Hašek jut az eszembe, hanem Meyrink. Mégpedig azért, mert olyan mágikus világlátást fejlesztett ki (szerintem részben idegensége folytán, hiszen Bécsből származott), mint amit az „őshonos” írók nem láttak bele városukba. A sikert nem is ezek a kevésbé sikerült okkult próbálkozásai hozták meg számára, hanem amikor irodalommá tudta transzformálni az időközben sajátjává tett mágikus világlátását. Egyébként írásaiban olyan szereplőket is szerepeltet, akiknek ma azonnali addiktológiai vagy pszichiátriai ellátás lehetne kilátásban, ez azonban őt nem zavarta a misztikus tudás hajszolása, és egyéb kutakodásai során.
Neki, saját magának is lehetett egyfajta „beütése”, és ha nem kezd el időben sikerkönyveket írni, mint pl. A gólem, ami egy lélektani rémtörténet, könnyen szankcionálhatták volna a viselt dolgai miatt, mint pl. Paulo Coelho-t, a pszichiátrián, aki, miután szintén feladta alkimista törekvéseit, egyszerűen irodalmi formába öntötte tapasztalatait, és így már elfogadta őt is a nagyvilág. Lényegében A gólem korában Az alkimista zsidó miszticizmson és kabbalán alapuló verziójának feleltethető meg. Maga a gólem alakja innen vált világszerte ismertté. Némi rokonságot mutat még a történet Mary Shelley Frankeinstein-jével is. A zsidó származás és téma nem tett jót Meyrink (eredeti nevén Meyer) műveinek fogadtatásának. Halála után egy évvel, 1933-ban nagyszabású könyvégetést tartott műveiből a náci, „nemzetiszocialista” szélsőjobb oldal.
Meyrink legelső írása is pont az alkímiáról szól, Hogyan akartam aranyat előállítani Prágában, gondolom, erősen célzatos jelleggel. Az alkímiából fejlődött ki aztán a kémia, mint ahogy a az asztrológiából a csillagászat, ezzel adtak is hozzá valamit (tudományos jelleget), illetve el is vették valamit (a misztikus, illetve spirituális világlátást). Persze, az emberek időről időre szeretnek visszakanyarodni az alapokhoz, Paracelsus-hoz. Onnan tovább Raimundus Lullus-hoz (aki számomra valamennyire emészthetőbb), Albertus Magnushoz. Végül Hermész Triszmegistuszhoz, aki pedig már félig-meddig inkább csak olyan mitikus alak, mint Homérosz.
Pszichiátria és spiritualitás
Egyébiránt valamennyi huzalmam nekem is van a mágiához, régebben is érdekelt, és most is, viszont vannak, akik csendben (vagy nem annyira csendben) jegyzik meg, hogy „A pszichiátria tele van spirituális emberekkel.” – mint például Villás Béla spirituális tanító szokta mondani. Szóval, ahol félrement valami a nagy kutakodásban. Illetve a gubanc akkor szokott lenni, amikor valaki spirituálisan semennyire sem éretten (vagy inkább képzetten?) nyúl spirituális témákhoz.
Visszatérve Gustav Meyrinkhez még egy mondat erejéig: Regényei szerintem jóval izgalmasabbak, mint az elbeszélés-szerű tanulmányai, illetve visszaemlékezései. Szóval ezzel az egész mai olvasással nem lettünk sokkal beljebb céljainkat illetően. Annak ellenére sem, hogy ez inkább tényirodalommal, mint fikcióval foglalkozó blog. Bizonyos témákhoz mégis inkább a fikción keresztül érdemesebb elsősorban közelíteni.