Hello Július!

Előrenézés, visszatekintés. (Sóbálvánnyá válás.)

A Hello Július, az a Helló July, csak nagyjából lehet tudni, kiről van elnevezve. Persze, hogy Julius Caesarról, de én inkább maradnék a Julinál. Érdekes, Juliból 2 db-ot ismertem, mind a kettő érdekes jelenség volt a maga nemében. Mindegy, lapozzunk, inkább összegezzük az elmúlt és még előttünk álló „szépségeket”, ahogy Cholnoky László mondaná. A múlt hónap kemény volt, a Skizofrénia underground fénykorát idéző posztokkal „pro-skizo, anti-pszicho”, ugye… A skizofrénia helyett azért érné meg Neurodivergenciára bővíteni, mert az autizmus, depresszió, ADHD(?), disszociatív témákat is magamének érzem valamennyire. A 2B, bipolárs, borderline is érdekes lehet még számomra. Mondom mindezt annak ellenére, hogy már nem ismerem el a címkézés létjogosultságát, de ezek már „velünk maradnak”, akár a covid, vagy a MI, akármi történjen is a pszichiátriával. Olyan komoly, sajnos, nem fog.

A múlt havi témák a Skizofrénia underground legjobb korszakát idézik

Erős antipszichiáriai kezdés. Utána Joker és Mátrix filmek, főleg, sámánizmus, finnugor (minusz ugor) témák, szerintem sejthető, melyik irányba tart jelenleg a blog, illetve majd ha ezek a szálak összeérnek, abból valami nagyon érdekes neoantikzáló világkép fog szándékaim szerint kibomlani, illetve nagyon affelé tartunk. Jó, tervezek további életjobbító lifehackek bemutatását, például Bach virágterápia. Mostanában megint ráálltam a növényezésre, a számítástechnika és az MI-téma mellett. Mivel a pszichiátria megvádolt, hogy „nem vagyok eléggé konstruktív”, ezért inkább ezt a részt most is kihagyom jórészt. Ha meg véletlenül „elég konstruktív” próbálnék lenni, akkor pedig be is perelnének, ezúttal, valószínűleg „kuruzslásért”. Ha van rajtad sapka, az a baj, ha pedig nincs, az. „Nem, igaz, nyuszómuszó?”  Ebből kezd elég lenni, egy kissé. Egyelőre marad a téma megkerülése, illetve a pszichiátria kritizálása. Az legalább csak de(kon)struktív. Valljuk azt, hogy a kis változás is változás, amitől a világ előrehalad.

„Small acts change the world.”

Még három hashtag befért a bio-mba. Vajon mik ezek?

Érdekes módon a MI-téma csak katalizálta a számítástechnikai érdeklődésemet, az #antiMI hashtag lényegében már csak dísznek van az #antipszi és #antifa mellett. Annyiban ezek is dolgoznak, hogy jobban odafókuszálok a Magyarországon megkínzott (és jelenleg is kínzott) antifa aktivisták sorsára. Az antifa hash nem feltétlenül a kormány ellen irányul, hanem annak „vadhajtásira” hivatott rámutatni. Sokszor inkább csak indirekt módon, persze.  Illetve az antipszi témám tovább radikalizálódott. Most már lényegépen kezdek terápiaellenes alapállást felvenni, azt vallva, hogy a pszichológiának a helye igazából a könyvekben van, a filozófia mintájára. Lényegében irodalom mindkettő, meghatározott témában. Persze, általában, a mindennapokban ennek sem fogom különösebb jelét adni, szerintem.

Még több MI, még több számítástechnika, a tegnapi cikk kiegészítése

Szóval azt vettem észre, a cím és a bio jobban hozza a témákat, mint én magam, a saját személyemben. Bár, ez is egyfajta címkézés, valami határt kell nyilván szabni a témáknak, mert az érdeklődésem kezd eléggé parttalanná válni. Illetve a tegnapi MI cikkem kapcsán, ma már egy hivatolsabb (CHIP) magazin bevezetőjében azt olvasom, hogy az AI agentek már önálló cselekvésre képesek. A jó kis cikk tehát 1 nap alatt avult ennyit a témában. Ezért is valamennyire hálátlan az informatika, amennyiben nem az öröklétnek szól, még csak nem is a tartósabb használatnak. Hanem a napnak, pillanatnak, a valós idejűségnek (real time). Tehát „szinkrón” tudomány, mint a nyelvészet, amit kezd is integrálni. Szóval akkor, mint a múlt hónapot, ezt is egy „szép” verssel zárnám, ami egy népballada, ezért tutira nem kér senki jogdíjat. Ezt a „szép” szokásomat igyekeznék minden hónapos köszöntőmben „meggyökereztetni”.