A Budapest Bike Maffiáról már hallottam, hangoskönyvről már hallottam, bár nem a kedvenc műfajom, Lackfi Jánosról már hallottam, Kabók Péter-ről még nem hallottam. Ami nem is csoda, valószínűleg azért, mert nem láttam a Szállóige 2 című dokumentumfilmet, amiben szerepelt. Viszont, ha 4 faktorból 2-3 már teljesül, jó eséllyel kelti fel a figyelmem az alkotás. Pláne, ha jótékonykodni is tudok vele. Egyébként én a jótékonyságnak egy teljesen más formáját művelem – a nyíregyházi állomás környékén szoktam rendszeresen kiüríteni a zsebeimet, ha szépen megkérnek rá. Ez általában dupla haszonnal jár: Jót teszek a kéregetővel, de jót teszek magammal is, mert utána jó eséllyel békén hagy.
A segítő teamekről
Szóval, akkor én nem ilyen szervezett keretek között űzöm a jótékonykodást, hanem ilyen ad hoc jelleggel. Ha úgy vesszük, az is jótékonykodás, hogy saját szervert üzemeltetek, szerintem hasznos tartalmakkal. A pszichiátria szerint nyilván nem, de hát ilyen az élet. Én elbírom viselni, ha valaki nem ért velem egyet, a pszichiátria már nem annyira. Persze, ez a természetéből fakad, tovább nem is ragoznám. Egyébként adni hasonlóan jó érzés, mint kapni, nem kell ehhez Budapest Bike Maffiának, Rewind Creative Agency-nek lenni. De még Lackfi Jánosnak, Azurák Csabának sem lenni. Körülbelül ennyien kellettek ahhoz, hogy összedobják a projektet. Ha azt mondom, hogy ez egy kicsit hasonlít a pszichiátriára, amikor állítólag egy „team”-nek kellene veled foglalkozni, sőt hallottam már „onko-team”-ről is, akik „radikális beavatkozást” javasolnak, amiről nem is akarom tudni, hogy micsoda.
Szóval, ez is hasonló szitu, remélhetőleg a végkicsengése jóval pozitívabb. A megvásárolható hangoskönyvben Kabók Péter olvassa fel Lackfi János írásait (novelláknak gondolnám őket). Annyit még hozzátennék, hogy én sem így felolvasni nem tudok jelenleg, sem ilyen novellákat írni. De nem ezért jár a gratula mind a kettőjüknek, hanem mert tényleg jól végezték a dolgukat. Ahogy a Budapest Bike Maffia is, egyszer láttam róluk egy filmet (pontosabban egy tagjukról, amikor a hajléktalanoknak vitte a kaját, suli után, ekkor egy kis időre azt gondoltam, vannak még, akik szebbé teszik az életet, ettől valamennyivel jobb kedvem lett aznap estére). Ritkán nézek tévét, az ilyesmi amúgy is ritka már.
A hangoskönyvben a következő Lackfi János-novellák szerepelnek:
1. Lackfi János: Közügyek
gyerekeknek és felnőtteknek
2. Lackfi János: Sanyimen, a megmentő
gyerekeknek és felnőtteknek
3. Lackfi János: Vidraszerelem és gyémánteső
gyerekeknek és felnőtteknek
4. Lackfi János: Ha akkor
felnőtteknek
+1 MEGLEPETÉS – PÉTER GYEREKKORI KEDVENCE:
Az egyiptomi Ali története (Az Ezeregyéjszaka meséi – Benedek Elek átdolgozásában)
gyerekeknek és felnőtteknek
Hangoskönyv Kabók Péter előadásában – 3500 Ft
A novellák között megtalálható enyhe szocializmus-kritika, egy kis szuperhős-paródia, egy ADHD-s-nak tűnő kissrácról egy írás, és egy „hajléktalanítás” fura története. Az Ezeregyéjszaka meséi közül választott darab bonyolultabb, mint a mi meséink általában, kissé Paulo Ceolho-s színezetű.
Segítség egyénileg
És ha szó esett a „segítő team”-ekről, álljon itt egy (kissé fura) videó az egyéni adományozásról. Nem csoportos keretek között történik, viszont egy pszichológus-influencer csinálja, és azt mondja, megéri. Sok mindenben furcsa az ő mondanivalója, de ez is ad némi elgondolkodni valót a világ dolgairól.
Régebben hiányoltam az ún „szociális újságírás”-t Magyarországon. Ez annyira nincs jelen, hogy neve sincs igazából, ez is csak egy ilyen kikövetkeztetett név. Ez sem igazán az. Igazából ez az első-második, nagyon maximum harmadik írásom a témában, úgyhogy ebben még nem vagyok jártas… Az adományozás-jótékonykodás témája fragmentum-szerűen van jelen a magyar közéletben, és jellemzően nem is a mainstream-ben… Bár, ott is a nagyrészt fennmaradási gondokkal küzd, szóval… Adományokat, illetve jótékonykodást általában elfogadnak, de inkább csak a maguk számára…