Kemény Zsófi: Most vagyok soha című művével Facebook-os hirdetésben találkoztam először, és felhívta a rá figyelmem. Bár Oravecz Nóra Van egy ötletem című könyvében azt írja, ne hirdessünk Facebookon, Oravecz Nóra is mondhat hülyeségeket. Vagy el is évülhet a könyvbéli tartalom. Volt már rá példa, pláne, ha internetről van szó, egyik nap érvényes a kijelentés, a másik nap már nem. Szerintem én is fogok még Facebookon hirdetni, mégis mire szórhatnám el a pénzem? A legutolsó hirdetési kampányomban úgy találtam, eléggé hasznos tud lenni…
Kemény Zsófi: Most vagyok soha című könyve előtt sok mindennel foglalkozott. (Úgy tudom, ez a második verseskötete.) Pszichológus végzettségű (ELTE) és forgatókönyvíró (SZFE), a legjobban mégis költői és slammer tevékenységéről híres (úgy gondolom). Bár a könyvben jórészt szabad versek szerepelnek, a szöveg hömpölygése, áradása emlékeztet a slam poetry műfajra. Egyszer én is írtam egy ilyen jellegű verset, kellőképpen utáltam is az alkotást.
Már megint a halál
Szerintem a versei közül kiemelkedőek azok, amik a halál témájával foglalkoznak, mégpedig azért, mert mintegy kiröhög(te)ti a témát, és ezzel elveszi a nyomasztó élét a dolognak. Ilyen például az Ellenségeink öngyilkossága, ami egy oroszrulett-bajnokságról szól, vagy a Hiperaktív sírásó, aki átássa magát Ausztráliába. Ezen kívül kötelező darab az Üdvözöllek a víziómban! (már csak a téma miatt is). Ezeken kívül túlságosan meghökkentő megállapításai nincsenek a szerzőnek, maximum annyi, hogy „a komoly emberek mind alászavarosak”. Mondja ezt pszichológusként. Jó, azt is tudom, ahány pszichológus, szinte annyi meglátás… Valaki szerint, ha nem tudunk aludni, együnk előtte egy jót…
Záróakkord
Mindezeken kívül a verseskötet zárlatát igyekszik felerősíteni olyan szövegekkel, mint a Huszonhetesek klubja, amiben nyilvánvalóan, bár nem naturalista módon megint csak jelen van a halál témája. Valamint a záró verse a Stand up! volt formabontó, ami egy standupos előadásról szólt. Én éreztem valami közelebbi rokonságot a slam poetry és a stand up műfajok között, amely képzettársítást ez a vers nyitott meg bennem (bár lehet, minden alap nélkül).
Ezeken kívül a versek többsége jól megírt, viszont egészen felejthető, szinte andalító, meditatív szöveg, melyeken átsejlik a költőnő fiatalsága, és kevés élettapasztalata (bocsánat). Ennek ellenére felüdítő olvasmányként hatott.