„Vannak vidékek”, ahol a pszichiátria kezelési módszerei ki is merülnek a skizofrénia és a depresszió diagnosztizálásában és kezelésében, igazából „ennél több nem is kell”, csak még esetleg „a perek és a vádiratok a műveink felett” – az idézetek Kányádi Sándortól és Varecza Lászlótól származnak, amennyiben ez mégiscsak egy főként bölcsész megközelítésű felület, a Mad Studies mintájára, némi pszichológiai, orvosi, spirituális, illetve „egyéb” beütéssel (főként média- és irodalomtudományi kiegészítéssel, amivel nagyjából ki is merítettük a „holisztikus” megközelítést, szerintem). Ha ehhez még hozzávesszük az informatikai irányultságú témákat (amit a MI hozott vissza a köztudatba), akkor „készen vagyunk, mint a házi feladat”. Folytatódjon tehát a ma reggeli téma a másik fő „variációra”, a skizofréniára fókuszálva, főleg azeredeti címszavakat és gondolatmenet használva fel, már ami az írást és az eredeti elgondolás „vázának” a rekonstrukcióját illeti…
Szendi Gábor a skizofrénia kapcsán felmerülő gondolatait több helyen publikálta már, köztük a saját honlapján is, úgy gondolom, nem árt, ha írok róla egy összefoglalót (1-2 kiegészítéssel). Legutóbb az Amiről az orvos nem beszél című lapban találkoztam vele, amit a What Doctors Don’t Tell You című amerikai kiadvány mintájára hoztak létre, és amitől a pszichiáterek annyira kiütést kapnak. És úgy gyűlölték, mint a bika, amikor (vörös) posztót lebegtettek előtte folyamatosan. Arról nem szól a fáma, miért szűnt meg (de sejthető). Egyszer csak kész, nem volt többet az újságosnál, lesszé-passzé, purparlé…
A pszichiátria története
Nem csodálom, valamelyik részben például Szendi Gábor arról is írt, hogy amíg az orvostudomány nagy része fejlődésnek indult, addig a pszichiátria megmaradt a 18.-19. század színvonalán. Ez elsősorban a pszichiátereknek (lenne) ciki, ha egyáltalán felfognák, miről van szó. A pszichiátria sohasem tagadta meg történelmét, maximum letagadta. De még mindig a zavaros elméleteik fogságában tengődnek, ami agyi folyamatokról szól. És aminek létezésére semmilyen bizonyíték nincs a mai napig. És ezt megpróbálják rávetíteni a hozzájuk betévedő áldozatokra.
Nem találtak például, és egyre inkább nem találnak bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a skizofréniának bármiféle genetikai meghatározottsága lenne. Amit olyan előszeretettel szeretnek szajkózni. Sajnos ez olyan tudományos blöffnek és kacsának bizonyul, ami tudományosan hangzik ugyan, de mégis minden tudományos alapot nélkülöz. Azt is valószínűleg valamelyik nagy pszichiátriai mesemondó találta ki, hogy „a skizofrénia egyidős az emberiséggel”. Erről szó sincs.
A skizofrénia története
A skizofrénia a 19. században bukkant fel először, és vált egyre gyakoribbá, amit Szendi civilizációs hatásoknak tulajdonít. Már csak azért sem lehet genetikailag meghatározó, mert attól fogva, hogy a bürokratikus állam begyűjtötte őket a 17.-18. századtól. Állandó, élethosszig tartó intézeti elhelyezésben részesültek az elmebetegek, egészen 1950-ig. Így aligha lett volna módjuk vagy túl sok lehetőségük átörökíteni a hibás génjeiket. Helyette a skizofrénia mindig újratermelődik, és nem a gének mentén. „A »skizofréniagén« felfedezése – a genetikusok minden lelkesedése ellenére – leginkább abba a nehézségbe ütközik, hogy nincs ilyen. A génkeresés kudarca azt mutatja, hogy a valóságot nem lehet megerőszakolni, az elméleti alapon megkonstruált skizofrénia »dimenziónak« nincs közös génje.”
Szendi inkább a civilizációs hatásokkal magyarázza a skizofrénia kialakulását, például a magzati korban elszenvedett D-vitamin hiány 44%-kal növelte a kialakulásának kockázatát. Párhuzamot von a cukorbetegség kifejlődésével (de nem abban az értelemben, ahogy a drága pszichiáterek). Ahogy a cukorbetegségben is egy alig ismert betegségből civilizációs hatásokra a népesség 12%-át érintő problémát sikerült generálni. A D-vitamin a skizofrénia fennállása alatt is összefüggésben lehet a tünetek súlyosságával. Szintén fontos lehet a gluténmentes étrend, ami a gabonafélék kerülését jelenti elsősorban. Erre ír is egy példát Szendi: Finnországban és Svédországban a 2. világháború alatt a kenyérfogyasztás visszaszorulásával jelentősen lecsökkent a pszichiátrián kezeltek száma. Majd az újbóli megemelkedésével megint visszaállt az eredeti szintre. Aztán a közelmúltbeli szociális innovációk kapcsán megint lecsökkent, de megintcsak attól tartanak, hogy nem sikerül könnyű és tartós eredményt elérni. Hiszen náluk is „résen van” a drága pszichiátria…
Összefoglalása a probléma megoldásának
A végső konklúzió az, hogy Szendi Gábor a skizofrénia kapcsán sok esetben sokkal inkább gyankszik emésztőrendszeri- vagy autoimmun betegségre, mint „elmebetegségre”, ugye. Ez szépen egybe is cseng a jelenlegi nemzetközi trendekkel, akár Lauren Kennedy West, akár Dr. Josef Witt-Doerring útmutatását vagy véleményét vesszük alapul. A pszichiáterek általában még mindig a „csodaszerre” várnak, ami a skizofréniát illeti (vagy csak azt mondják). Ez jelezhet egy bizonyos fokú csőlátóságot, amennyiben azt feltételzi (és feltételezteti velünk is), hogy csak a gyógyszeres-letompítós paradigmán belül képesek gondolkodni. Annál tovább nem látnak. Sajnos, ezt várja el tőlük a gyógyszeripar is (big pharma), amikor az újabb százezres nagyságrendtől több százer forint „értékű” havi injekciókat dobja piacra „a jó cél érdekében”. Ez azt a karikatúrát juttatja az eszembe, amikor a zseniképző ajtajára ki van írva, hogy HÚZNI, és tolják erősen. Bár, ez esetben jól felfogott pénzügyi érdekből, az eredmény szerintem már ismert.
Hozzátenneém még, hogy a problémának mind az akut, mind a krónikus kezelésére számtalan alternatív megoldás létezik (Open Dialogue terápia, Soteria módszer, Hanghalló csoportos megközelítés). A mai magyar pszichiátriának egyik sem felel meg igazán. Az általános pszichiátriai gyakorlat 50 évvel van lemaradva a nyugattól, a vidék még 50 évvel a fővárostól, a megoldást abban látják, hogy a sürgősségi- és kényszerbeszállításról értekeznek szakdolgozatokban. Állandóan ilyesmikkel vegzálják a mentőket, a rendőröket, szinte gyarmatosítva ezáltal őket, a pszichológiával együt. Így szerzik többnyire kedves lehethogyleendő pácienseiket is, illetve várják őket el nem múló, sok-sok „szeretettel”… Hogy aztán „halálra dédelgesék” őket, hogy egy újabb kortárs idézettel éljek…
https://www.tenyek-tevhitek.hu/skizofrenia_mas_megvilagitasban.htm