Témáinkhoz lazán kapcsolódik Moskát Anita: A hazugság tézisei című novelláskötete, ami záróakkordként egy kisregényt is tartalmaz, csaknem 200 oldal terjedelemben. Moskát anita biológus és fantasy író, vaskos sci-fi és fantasy könyvei vannak. Háromszoros Zsoldos Péter-díj nyertese. Ami mellett, természetesen egyéb díjai is vannak, de talán ez a legrangosabb.
A legtöbb fantasy-hez hasonlóan a sci-fi csak érintőlegesen jelenik meg a témák között, hangsúlyosabba a fantasy, különösképpen kiemelve itt is mágiahasználatot. Mivel klasszikus fantasy-n nőttem fel, először nehéz volt megemésztenem a gyerek-fantasy születését és térhódítását, amilyen a Narnia Krónikái és a Harry Potter (amiben az első résznél járok). Még nehezebb az irodalmi igényű, felnőtt fantasy olvasása, ami a világ állapotára történő aktuális utalásokkal sem fukarkodik. Olvasni is nehéz, hát még megírni, a szerző bevallása szerint kétszer került regényírás közben alkotói válságba, egészségügyi problémákkal tarkítva.
Fantasy + irodalom
Az a baj ezzel a műfajjal, hogy a fantasy + irodalom kereszteződése gyakran felidéz horrorisztikus vagy pszichothrillerre hajazó megoldásokat, még a vidámnak induló novellákban is. A könyvbeli novellák és kisregény szövegeiben hagsúlyos szerepet kap a hazugság témája. Amit leginkább a A mesterhazugság című nyitó novella merít ki. Ahol a hazugság világépítő-erővé válik (mint majdnem mondtam, hogy hol). De a későbbi novellákben és a kisregényben is bőven tetten érhető a téma. A könyvből a kedvenc novellám a Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerkbe, ami a felsőoktatás sokszor abszurd helyzeteit parodizálja. És a Fekete Monitor, ami a lapozgatós könyvek hagyományait eleveníti fel, és a felnőttkor buktatóit tárgyalja. (Mármint a munkahelyi viselkedés és légkör abszurditását domborítja ki leginkább.)
Aztán végül a Szerződési szabadság című kisregényt sajnáltam, hogy az terpeszkedik 200 oldalon a végén. Mostanában fantasy-t vagy rövid játékokban vagy novellákban voltam képes fogyasztani, mint pl. a megboldogult Átjáró magazinban voltak elég színvonalas történetek. De a végére ezt a kisregényt is megszerettem, úgyhogy megváltozott a kezdeti álláspontom, és nem fogok a későbbiekben teljesen elzárkózni a szerző hosszabb műveitől sem. Egyébként ennek a témája, hogy szerződések írásával szabályozzák a mágiát, nyilvánvaló utalás korunk bürokratikus berendezkedésére, és végül egy egész érdekes történet alakult ki az ötletből.
Végülis most igazán nem tudom, hogy a spekulatív fikció műfajához sorolhatók-e ezek az alkotások (mert akkor van jogom és képzettségem írni róluk a kommunikáció szakos diplomámmal), vagy az irodalomtudomány támaszt rájuk igényt (mert akkor pedig nincs, az el nem végzett magyar szakommal). Mindegy, próbálkozni anélkül is lehet. Pláne egy általában tudományos, máskor inkább tudománytalan blogban, ahol senki elvárásainak nem kell megfelelni különösebben. Kivéve talán a keresők időről időre váltakozó szeszélyeinek.