George Orwell: Állatfarm című (kis)regénye a Tündérmese alcímet viseli. Ebben már rögtön vitatkoznék a szerzővel, inkább egy allegorikusan, kisregényszerűen végigvitt fabula, vagyis állatmese lett volna ez. A fabulák egy hasonlaton vagy metaforán alapulnak, az allegória pedig hosszasan kibontott metaforája valaminek. Jelen esetben például az akkori Szovjetuniónak. Egyes szereplők meg is feleltethetők benne történelmi személyeknek: Az elsején szereplő Őrnagy lehetne Marx vagy Lenin, a művön végigvonuló Napóleon – Hógolyó párosítás pedig Sztálin és Trockij, egy értelmezés szerint.
A mű ma is be van tiltva sok helyen
Ám ahogy teltek az évek a mű időtállónak bizonyult, mivelhogy nem csak a Szovjetunióban tiltották be, hanem a mai napig be van tiltva a legtöbb kommunista országban, illetve az arab világban. Valamit mégiscsak jól csinált akkor George Orwell (eredeti nevén Eric Arthur Blair). Mivel a műve nemcsak a Szovjetunióban történtek allegóriája, hanem általában véve egy emberi allegória, noha állatokat szerepeltet, főleg. Orwell szocialistaként bírálhatta a kommunizmust, nem véletlenül, a szocialista, „meg nem valósult kommunizmus” sok tekintetben élhetőbbnek bizonyult, mint a „megvalúsult(nak mondott) kommunizmus. Ami államszocializmus néven a nemzeti szocializmus méltó párja volt.
A történet szüzséje mindössze annyi, hogy egy gazdaságban az állatok fellázadnak bizonyos Mr. Jones gazda zsarnoksága ellen, és elkergetik a saját birtokáról, majd saját tulajdonba veszik azt, Állatfarmnak nevezve el. Aztán gyártanak hozzá Hétparancsolatot, jelszavakat „Négy láb jó, két láb rossz.”, különböző versikéket („csasztuskákat”), még himnuszt is Angolhon Állatai címmel. Aztán egyre mélyülnek az ezekben lefektetett alapelvek és a való élet közötti ellentmondások. Míg végül a a történetben a disznók egyenlővé válnak az emberrel, egy bizonyos szempontból. (Talán ismerős a kifejezés: „kommunista disznó”.) Ami mégis meglepő: Maga a történet (legalábbis az én értelmezésemben happy enddel zárul, vagy legalábbis részleges happy enddel, mű happy enddel).
Amiből arra következtetek, hogy George Orwell: Állatfarm című kisregénye valahogy mégsem ítélte el annyira azt a Szovjetuniót, mint ahogy szeretnék mindenáron rábizonyítani. Inkább mondjuk úgy, kritizálta. Ez kettő külön dolog. Persze, akik nem olvassák végig, nem is tudják, mi van benne… Az antipszichiátria és apszichiátriakritika is kettő különböző dolog, a pszichiátria mindkettőre ugrik…
Pszichiátriai áthallások
Amikor először olvastam a könyvet, nekem sok áthallást okozott például az akkori munkahelyemen történtekkel, mivel kiválóan példázta, hogy skizofrének önmagukban is el tudnak vezetni egy rehabilitációs intézményt, nem kell hozzá léhűtők hada, felesleges ember, pszichiátriai részről. A skizofrénekben megvan a képesség önszerveződő csoport létrehozására, és pontosan azért, mert nem igaz, hogy ezek az emberek egy kaptafára mennének, valaki ehhez értett, valaki ahhoz. Itt élhettem át először azt a pszichológiából ismert tételt, hogy a dolgozó a munkahelyét jobban a saját tulajdonának tekinti, ha a vezetés „közülük való”, hasonlóan ahhoz, mint az állatok az Állatfarmot…
Természetesen, ez nem működhetett a végtelenségig, a pszichiátria egy ideig csak figyelt, javaslatokat tett (valószínűleg), majd küldözgette a szociális munkásait. Amikor viszont rájött, hogy az egész több kettőnél, és a skizofrének megállnak a saját lábukon, szétverte, illetve szétverette az egészet. Az addigi pszichiátriai megfigyelő szociális munkást téve meg elnöknek, aki amúgy is megutálta időközben a skizofréneket, mert nem nyelte be az egója, hogy azok osztják az észt neki. Szóval ez a történet korántsem végződött sem részleges, sem semmilyen happy enddel, maximum a pszichiátria számára. A nevet stoppolták, hogy még egyszer ilyen ne történhessen meg, a létszámot feltöltötték fogyatéskosokkal (olyanokkal, akik nem szólnak vissza). És beültették a saját embereiket a pozikba. Gondolom, hogy az eset soha többé ne ismétlődhessen meg, semmilyen formában, álmukban sem.
Skizofrén = Állat?
A skizofréneket amúgy is szeretik állatokként kezelni (Forrás: Csernus Imre egyik nyilatkozata, ha ugyan még megtalálható). De ebben az esetben az állatok nem kezdtek hasonlítani az emberre, talán az ember az állatra inkább. De ez nem volt elég a happy endhez. Annál is inkább, mert ebben a korszakban jellemző volt a skizofrének pozitív diszkriminációja (munkahelyen belül). Amit, gondolom egyesek példátlannak tartottak. Kiindulva abból az alaptételből, hogy a skizofrénia több szemléletben, több „világban” jártas, mint egy átlagember. Ennek a gondolatnak annak idején a Légió című Marvel-sorozat adott hangot, be is fejezték, illetve rövidre zárták gyorsan 3 évad után. Tanulság: Skizofréneket tilos pozitívan diszkriminálni, még egy „érdekvédelmi” intézmény keretein belül is. Erről a pszichiátria gondoskodok, meg azok, akik felveszik a pénzt a névre és az ötletre, aztán teljesen mást csinálnak.
Ez az időszak, illetve a covid járvány időszaka világosan jelzi számomra, hogy semmi szükség pszichiátriára, az emberek saját hatáskörben megoldják a gondjaikat, krízishelyzeteiket. Az „ellátó szolgálat” valójában az a púp a társadalom hátán, amit a mentális betegekre vetítenek ki. Természetesen ebben partner a média a pénz, reklámok, és még több pénz reményében. Egybekben George Orwell: Állatfarm című regénye mintegy előtanulmányként szolgált az 1984 című főművéhez, amibe már sehogyan sem lehet happy endet belemagyarázni. Szóval az már a következő fázis…