Ha a pszichiáterek anti-stigma díjakat osztogatnak nem-pszichiáterknek, az anti-pszichiáterek miért nem osztogatnak stigma-díjakat pszichiátereknek?
A StigmaNO podcast legújabb adásában Jakupcsek Gabriella volt a vendég. Azzal konferálta fel Noszály Sándor, hogy Antidtigma-díjas, ezután az egész témát úgy, ahogy van, el is felejtették. Oké, én is írok másról is, mint az antipszichiátria vagy a skizofrénia, például írnék a stigmáról is, de az a stigmaNO második adására, úgy látszik, nemhogy megszűnt volna, de inkább „elfogyott”.
Vagyishogy próbálgatta ő a stigma szót használni, csak élesen leválasztva a mentális betegség fogalmának a jelenségéről. És inkább a nőiségre, életkorra, és minden másra alkalmazni. Itt már nemcsak a skizofréniát kerülték ki nagy ívben Noszály Sándorék, hanem egyáltalán a mentális betegséget is, mint olyat. Még ez se lenne olyan nagy baj. Egyébként a kommentelők között senki sem hiányolta a témát, csak ment a „jaj, de jópofa ez a Gabi, a műsorvezető viszont idegesítő”.
Jakupcsek Gabriella önmagában érdekes, a téma már kezd „elfáradni” a 2. részre
Nem azt mondom, hogy Jakupcsek Gabriella önmagában nem lenne elég érdekes, de az is furcsa, hogy csak Noszály Sándornál kap igazán mostanában szereplési lehetőséget. Amit hallottam róla, hogy egy időben élénkebben érdeklődött a mentális betegség téma iránt, egyszer még engem is meghívott egy műsorába, ahova, sajnos, szintén nem tudtam elmenni. Viszont egy idő után elment a kedve az egésztől, inkább negatívan nyilatkozott róla, most pedig már sehogy sem. Szóval a második részre kicsit leült a téma, vagyis elfáradt, az első rész fiaskója után. Bár lehetne, úgy is értelmezni, hogy csak „tágabb kontextusba helyeződött”, szerintem legyünk realisták. Inkább az van, hogy leültünk pihenni „egy kis dombra”, már a második stációnál. Pedig már pont beleéltem magam, hogy lesz egy ilyen is. Nem annyira rossz dolog ez, én szurkolok Sanyinak, ha ez „nem jönne le” elsőre.
A műsor péntek esti, kocsma utáni limonádénak elmegy, sőt, nagyon is ajánlott, mert azért terülnek terítékre fontos témák, két, enyhén depis, eléggé idősödő ember benyomását keltő ember beszélgetésében. Noszály Sándor mintha kis pocakot is eresztett volna már a második részre, a nem is tudom, mitől? Jó, nem mintha nekem nem lenne, a nem is tudom, mitől, szintén, szóval ezt a részt nagyon is jól ismerem. Persze, ezt is tagadták évekig, mostanában már kénytelenek bevallani. Bár, szerintem még most is van hogy hazudnak róla. De csak úgy „just for fun”. Mert hazudni jó. Ha valaki egyszer elkezdi, nem tudja abbahagyni. És a pszichiáterek már nem ma kezdték, hanem már jó régen, kb. 200 éve, az elejétől fogva. Erről is fog szólni Thomas Szasz sorozatunk következő része: Psychiatry: The Science of Lies. Az is érdekes lesz, gondolom, legalább annyira, mint ez. Szóval: Stay tuned! 🙂
Ha a stigmát megszüntetni nem lehet, legalább „térjünk ki” előle
Na, szóval, ha a műsorból mást nem is lehet megtanulni, mint hogy hogyan lehet a témát (el)terelni, illetve kikerülni, már akkor megérte. Ne értsük félre, ennek a tekcsinek köszönhető, hogy egyátalán elvégeztem az egyetemet. Lehet ez is iróniának hangzik, pedig (annyira) nem az.