Megmondom őszintén, az egyetlen filmrendező, akit igazán ismertem (valamennyire), az David Lynch. Megkésve bár, de csatlakozom azokhoz, akik boldog születésnapot kívánnak neki, a túloldalra. Néhány nappal 79. születésnapja előtt ugyanis eltávozott közülünk. A Mulholland Drive – A sötétség útja című egész estés filmjével emlékeztem meg a Mesterről.
A közösségi média 20-án David Lynch idézetekkel volt tele, különösen azok voltak a kedveltek, amelyekben azt a nézetét fejti ki, hogy a halál után, szerinte, az összetartozók találkoznak. Azon gondolkodtam el, hogy mi mind, akik láttuk a hallatlanul népszerű Twin Peaks sorozatot, amely tévétörténelmet írt, szóval mi mind találkozunk-e majd vele. És ő majd megismer-e minket?
(Neo)film Noir
A Mulholland Drive című film noirhoz közeli műfajú művével búcsúztam Tőle (egyelőre), bár nem voltam egy túl nagy filmrajongó soha életemben. Számomra a filmnézés túl passzív időtöltés. Erre jöttek a játékok, ugye, egy időben, mostanában az olvasás. David Lynch igyekszik aktívvá tenni ezt a passzív időtöltés, szürreális, és helyenként kifejezetten avantgard mozijai megdolgoztatják az ember fantáziáját és képzelőerejét. Igyekszik a mozit is aktívvá tenni.
A Mulholland Drive története akár egyszerűnek is lehetne mondható (egy darabig). Betty (Naomi Watts), egy Hollywoodba igyekvő, feltörekvő színésznő találkozik egy autóbalesetet szenvedett, amnéziás hölggyel, aki Ritaként mutatkozik be (Laura Harring). Majd nem sokkal később elárulja, hogy nem emlékszik a saját nevére sem. Nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék Rita személyazonosságát, aztán közben egymásba szeretnek valahogyan.
Később teljesen összekuszálódnak a szálak (és a nők), az ember képtelen követni, kiből válik kicsoda a nagy transzformáció-dömpingben. Régebben már láttam a filmet, próbáltam jobban odafigyelni a szereplőkre, de most elsiklott a figyelmem fölötte. Feladtam hát, és hagytam, hogy az események magával ragadják a figyelmemet, és már nem gondoltam bele, „ki kivel van”.
Sokak szerint sokmindenről szól a film, valaki szerint nem szól semmiről. Ez a valaki talán rossz perceimben én vagyok. Sok Twin Peaks utánérzés is található a filmben. Mármint az eredetiről beszélek a Twin Peaks 2-t is csak félig láttam (okkal). Bár a David Lynch univerzum előnye, hogy bárhol csatlakozol be a történetbe, az élmény ugyanaz (vagy hasonló) marad.