Egy régi kedvenc játékom fog következni, a Ne olvasd a kommenteket!, amit mostanában találtam meg újra nemrég. Az internet egyesek szerint nehezen felejt, mások szerint könnyen, az interactive fiction műfajon belül viszont megesik, hogy 1-1 játékot többször újrarakanak / pozicionálnak. Sajnos nem sok játék szól a blogolásról, de ez pont egy ilyen témát dolgoz fel humorosan. Egy-két kisebb versenytől eltekintve nyári uborkaszezon van az interactive játékok felhozatalában, ezzel kell beérnünk most. Aztán még lehet, hogy lesznek rövidebb játékok, pl. a Neo-Twiny Jam-ről, amiről idén is lemaradtam, mint a borravaló. Mint szinte majdnem mindenről, ami egy kicsit is fontos lett volna.
Egy abszurd humorú játék a „blogoszféra” fénykorából
Tehát a játékunk a web 2.0 kezdete idején játszódik valamikor. És valahol, leginkább az internetek egy eldugott, pókhálós sarkában, hm, milyen ismerős a kezdés. Főhősünk egy meglehetősen kispolgári alkat, aki egy értékelő-kommentelő blogot ír (hm, ez egyre ismerősebb), de nem játékokról, könyvekről, plüssfigurákról vagy bútorokról, hanem kifejezetten a függönykarnisokról. Hogy egy kicsi okoskodást is belevigyek a témában, a „blogoszféra” körülbelül a web 1.5 tájékán élte fénykorát, ami egyesek szerint nem volt, mások szerint viszont igen. És éppen a blogok és tartalomkezelők „aranykorával” esett egybe, illetve azt nevezték konkrétan így. Persze, nem hivatalosan, de annál valóságosabban. A web 1.0 a „statikus internet” időszaka volt, ahol csak zenélő, midi fájlokat lejátszó honlapok, és csillogó gif-ek vittek dinamikát az oldalakba. Na, meg, persze a fórumok, amik valamennyire konstruktív nyilvános beszélgetést tettek lehetővé. És az internet egy demokratikusabb irányát képviselték.
Bár, nyilván azelőtt is volt internet, a „betárcsázós” korszak, BBS-ekkel (Bulletin Board System). Ez tehető mondjuk web 0.5-re. Viszont akkor én még nem is voltam jelen az interneten, mert nem mondom meg, hol voltam inkább jelen. Sokat nem veszített, aki kihagyta ezt az időszakot. Maximum napokig tartó letöltögetéseket, aminek végül olyan nagy haszna úgysem lett aztán. Egyébként állítólag még mindig létezik pár BBS, ha valakit annyira érdekel a téma. Nyugodtan lehet hozzájuk csatlakozni, hálózaton keresztül. Akár C64-es segítségével is, az is bírja, talán.
Na, de a játékra visszatérve: Onnan tudható, hogy a web 2.0 kezdetén járunk, mert egyrészt tudósít a játék, másrészt konzultálhatunk egy „szociális média guru” haverunkkal is, a web 2.0-nak pedig a szociális (közösségi) média elsősorban az ismérve, vagy előfeltétele. Elsősorban is a Facebook, YouTube, Twitter „szentháromság”, a 2000-es (vagyis 0-ás) évek derekán, amit Magyarországon érdekes módon egy IWIW nevű alkalmazás váltott ki/helyettesített ezidőtájt.
A játék mondanivalója, dinamikája, humora
Szóval, akkor konzultálunk a haverunkkal, aki biztat, hogy blogoljunk csak nyugodtan, viszont a lelkünkre köti, hogy soha ne nézzük meg a kommenteket, mint egyfajta tiltott, „hetedik szoba szimbolika”, végigvonul a játékon, mint a Balázs Béla A készkszakállú herceg vára című operájában. Aztán a játéknak két befejezése lehetséges, vagy hosszas huzavona után elolvassuk végül a kommenteket, és meglepődünk. Vagy nem, és éljük tovább az életünket, miután megrendeltük a „nagy fogást”: A „10/10-es függönykarnist”. És annak rendje és módja szerint jó DIY-szakemberként be is applikáltuk a fürdőszobánkba. Vagy ahova, mit tudom én már hova, nem emlékszem pontosan. A Ne olvasd a kommenteket! című játék abszurd, groteszk humora a DIY-kispolgár és az internetes kreatív írás találkozásának paradoxonából fakad.
Don’t Read the Comments – Details